Netidők Blogtársaság

Már azt gondolnám, hogy a tápegységekről nem tudok mit írni, miután alaposan végiggondoltam az az akkumulátor (http://netidok.postr.hu/akkumulator-es-elem/) a tápegység, a táp, az adapter és a töltő http://netidok.postr.hu/tapegyseg-adapter-es-tolto/ kifejezések jelentésszerkezetét, formáját. Ezek mind olyan egységek, amelyek az egyenáramú, kisfeszültségű eszközök (pl számítógépek, mobiltelefonok, táblagépek stb.) áramellátását biztosítják, illetve a hálózati, váltakozó áramot átalakítják. Ezek a kifejezések egyértelműek, világosak, közhasználatúak.

Fölmerül a kérdés, hogy miért jelenik meg a közérthető, bevált kifejezések helyett némely magyar nyelvű szaksajtóban új szóalak, mégpedig a PSU. Ez a mozaikszó az angol Power Supply Unit szerkezet rövidítéséből alakult ki, ami magyarul ’energiaellátó/áramellátó egység’. Miután már megfejtettük, egyértelmű és világos: ez egy összefoglaló értelmű szerkezet, amely miden áramellátó eszközt magában foglal. Ennek ellenére nem világos, hogy miért használják ezt az angol, a magyar szakmai és köznyelvi kontextusban szokatlan betűszót olyan szövegekben, cikkekben, amelyek a nagyközönségnek szólnak, miközben van rá régóta ismerős, közhasználatú alak (abban a cikkben, amelyben előfordult, a tápegység helyett használták a PSU-t). Erre csak az lehet a válasz, hogy az informatikai témájú írásokban igen gyakran szerepelnek angol kifejezések, ez nyelvi divattá vált, és elindult az a nyelvi változás, amely a már meglévő, meghonosodott szakkifejezéseket visszaidegeníti, és megőrzi az eredeti, mozaikszó formát. Magyar nyelvi környezetben a közszavak rövidítése hagyományosan szokatlan, ritka volt. Mindaddig igaz volt mindez, amíg a felhasználói szintű informatika és ezzel együtt a szakkifejezések is el nem terjedtek, meghonosítva az amerikai angol formákat.

Az csak hab a tortán, hogy a PSU kifejezésről a számítógépes játékok kedvelőinek könnyen eszébe jut a Play Station Universe (http://www.psu.com/) alak is, ami egy játékos weboldal címe.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Nem működött igazán, ezért gazdája szétszerelte.

Az informatikában gyakorlatilag minden eszköz elektromossággal működik, így az áramellátást biztosítani kell. Az alapprobléma az, hogy a falba épített vezetékeken folyó, hálózati áram 230 voltos váltakozó áram, ám a számítógépek, mobil eszközök viszont kisfeszültségű egyenárammal működnek. Ennek a különbségnek a kiküszöbölésére való az adapter, illetve a tápegység.

A mobil, illetve az ultramobil eszközöket (mobil telefonokat, táblagépeket, ultrabookokat, notebookokat) ráadásul kábelcsatlakoztatás nélkül szoktuk működtetni. Ehhez jellemzően az akkumulátorok biztosítják a feszültséget. Ahhoz viszont, hogy az akkumulátorokat feltölthessük, adaptert vagy ahogy a mobil korszak kezdete óta (nagyjából az 1990-es évek közepétől) mondjuk töltőt kell használni.

Érdemes tisztázni, hogyan viszonyul egymáshoz a tápegység, az adapter és a töltő kifejezés. Az adapter alapszava a latin adaptare 'hozzáalkalmaz', ami az ad- 'hozzá' és az aptare 'illeszt, készít' elemekből áll. Az adapter angol származék (a latin alapszó további származéka a magyarban az adaptál, adaptáció is), a jelentése speciális, elsősorban a műszaki szaknyelvben használatos, illetve innen szűrődött be a köznyelvbe, értelme: 'átalakító berendezés', esetleg 'olyan csatlakozó berendezés, amely a készülék használhatóságát kiterjeszti' vagy 'olyan kapcsolóelem, amely összeköt két különböző működési elvű készüléket'. Adaptereket már régóta használunk minden olyan elektromos berendezés üzemeltetéséhez, amelynél nem ésszerű a készülék házába beépíteni a hálózati 230 voltos váltakozó feszültséget kisfeszültségű egyenárammá alakító eszközt, közkeletű nevén a tápegységet. A hagyományos adapter tehát olyan vezetékkel ellátott áramátalakító, amelyet a hálózati áramforráshoz, illetve a készülékhez lehet csatlakoztatni. 2012 végétől, 2013 elejétől már a lakossági felhasználók körében is elérhetők olyan mobil eszközök, amelyeknek az akkumulátorát már vezeték nélküli adapterrel lehet tölteni, illetve gőzerővel zajlanak a további fejlesztések.

Az 1990-es évektől viszont az adapter kifejezés részben a mobil eszközök (laptop, notebook, mobil telefon, táblagép stb.) technikai jellemzői miatt - tudniillik akkumulátoruk van, amelyeket fel kell tölteni - az adapter kifejezés háttérbe szorult a köznyelvben, és leginkább a töltőt használjuk. A töltő kifejezés jelentéstani hátterében az áll, hogy csak arra az időre van szükség a használatára, ameddig az akkumulátort feltölti, míg az adapter mögött az a jelentéstani háttér áll, hogy folyamatos összeköttetést biztosít.

A tápegység viszont a készülékházba épített berendezés, amely az eszköz működéséhez szükséges feszültséget biztosítja (egyenletes, jó minőségben stb.), az adapter vagy a töltő pedig ennek a dugaszolható, az eszköztől leválasztható (jellemzően kevesebbet tudó) változata. Igen gyakori, hogy a kötetlenebb, informális szakmai nyelvhasználatban a tápegységet rövidebben, táp formában használjuk.

A táp vagy tápegység jelentéstani hátterében némi megszemélyesítő, metaforikus mozzanat van, hisz ennek az eszköznek köszönhetően képes működni az elektromos berendezés, hasonlóan, mint a táptól vagy a tápláléktól az élő szervezet.

Tápegységből egyébként sok típus létezik, amellyel itt most nem célszerű mélyebben foglalkozni, talán egyet érdemes kiemelni közülük, a szünetmentes tápegységet. Ezt az angol UPS betűszóval, az uninterruptible power supply kifejezéssel jelöljük. Ennek a kifejezésnek a közhasználatú magyar változata a szünetmentes tápegység. A szünetmentes táp olyan berendezés, amely a számítógép és az elektromos hálózati áramforrás között helyezkedik el, és biztosítja a gép folyamatos, jó minőségű áramellátását áramkimaradás, áramszünet, illetve feszültségingadozás és egyéb hálózati zavarok esetén is.

A köznyelvben tehát az a tendencia érvényesül, hogy a táp vagy tápegység, illetve ennek a dugaszolható, leválasztható változataként a töltő használatos a leggyakrabban. 

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség