Az informatikában gyakorlatilag minden eszköz elektromossággal működik, így az áramellátást biztosítani kell. Az alapprobléma az, hogy a falba épített vezetékeken folyó, hálózati áram 230 voltos váltakozó áram, ám a számítógépek, mobil eszközök viszont kisfeszültségű egyenárammal működnek. Ennek a különbségnek a kiküszöbölésére való az adapter, illetve a tápegység.
A mobil, illetve az ultramobil eszközöket (mobil telefonokat, táblagépeket, ultrabookokat, notebookokat) ráadásul kábelcsatlakoztatás nélkül szoktuk működtetni. Ehhez jellemzően az akkumulátorok biztosítják a feszültséget. Ahhoz viszont, hogy az akkumulátorokat feltölthessük, adaptert vagy ahogy a mobil korszak kezdete óta (nagyjából az 1990-es évek közepétől) mondjuk töltőt kell használni.
Érdemes tisztázni, hogyan viszonyul egymáshoz a tápegység, az adapter és a töltő kifejezés. Az adapter alapszava a latin adaptare 'hozzáalkalmaz', ami az ad- 'hozzá' és az aptare 'illeszt, készít' elemekből áll. Az adapter angol származék (a latin alapszó további származéka a magyarban az adaptál, adaptáció is), a jelentése speciális, elsősorban a műszaki szaknyelvben használatos, illetve innen szűrődött be a köznyelvbe, értelme: 'átalakító berendezés', esetleg 'olyan csatlakozó berendezés, amely a készülék használhatóságát kiterjeszti' vagy 'olyan kapcsolóelem, amely összeköt két különböző működési elvű készüléket'. Adaptereket már régóta használunk minden olyan elektromos berendezés üzemeltetéséhez, amelynél nem ésszerű a készülék házába beépíteni a hálózati 230 voltos váltakozó feszültséget kisfeszültségű egyenárammá alakító eszközt, közkeletű nevén a tápegységet. A hagyományos adapter tehát olyan vezetékkel ellátott áramátalakító, amelyet a hálózati áramforráshoz, illetve a készülékhez lehet csatlakoztatni. 2012 végétől, 2013 elejétől már a lakossági felhasználók körében is elérhetők olyan mobil eszközök, amelyeknek az akkumulátorát már vezeték nélküli adapterrel lehet tölteni, illetve gőzerővel zajlanak a további fejlesztések.
Az 1990-es évektől viszont az adapter kifejezés részben a mobil eszközök (laptop, notebook, mobil telefon, táblagép stb.) technikai jellemzői miatt - tudniillik akkumulátoruk van, amelyeket fel kell tölteni - az adapter kifejezés háttérbe szorult a köznyelvben, és leginkább a töltőt használjuk. A töltő kifejezés jelentéstani hátterében az áll, hogy csak arra az időre van szükség a használatára, ameddig az akkumulátort feltölti, míg az adapter mögött az a jelentéstani háttér áll, hogy folyamatos összeköttetést biztosít.
A tápegység viszont a készülékházba épített berendezés, amely az eszköz működéséhez szükséges feszültséget biztosítja (egyenletes, jó minőségben stb.), az adapter vagy a töltő pedig ennek a dugaszolható, az eszköztől leválasztható (jellemzően kevesebbet tudó) változata. Igen gyakori, hogy a kötetlenebb, informális szakmai nyelvhasználatban a tápegységet rövidebben, táp formában használjuk.
A táp vagy tápegység jelentéstani hátterében némi megszemélyesítő, metaforikus mozzanat van, hisz ennek az eszköznek köszönhetően képes működni az elektromos berendezés, hasonlóan, mint a táptól vagy a tápláléktól az élő szervezet.
Tápegységből egyébként sok típus létezik, amellyel itt most nem célszerű mélyebben foglalkozni, talán egyet érdemes kiemelni közülük, a szünetmentes tápegységet. Ezt az angol UPS betűszóval, az uninterruptible power supply kifejezéssel jelöljük. Ennek a kifejezésnek a közhasználatú magyar változata a szünetmentes tápegység. A szünetmentes táp olyan berendezés, amely a számítógép és az elektromos hálózati áramforrás között helyezkedik el, és biztosítja a gép folyamatos, jó minőségű áramellátását áramkimaradás, áramszünet, illetve feszültségingadozás és egyéb hálózati zavarok esetén is.
A köznyelvben tehát az a tendencia érvényesül, hogy a táp vagy tápegység, illetve ennek a dugaszolható, leválasztható változataként a töltő használatos a leggyakrabban.
Bódi Zoltán
Utolsó kommentek