A 21. század első évtizedeinek az egyik legfontosabb jelzője az okos, az intelligens és a gondolkodó. Van már okostelefonunk, okostévénk, és fejlesztés alatt áll a gondolkodó vagy intelligens keresőrendszer is, amely a szemantikus webhez vagyis a web 3.0-hoz kapcsolódik.
Érdemes végiggondolni ezeknek a kifejezéseknek a jelentését, vajon mitől lesz „okos” egy telefon vagy egy tévé, illetve hogyan válik gondolkodóvá a keresőrendszer.
Az okos kifejezés az infokommunikációs technológia világában leginkább az okostelefonnak köszönhetően terjedt el. Arról viszont már vita van, hogy pontosan mitől okos egy telefon, illetve hol válik el egymástól a hagyományos és az okostelefon. Ennek a készüléknek az intelligenciáját vagyis az okosságát leginkább az operációs rendszer, az alkalmazások fejlesztésére alkalmas platform, az e-mail, a böngészés és egyéb, számítógépes funkciók hozzáférhetősége adja. A telefonok véleményem szerint tehát azért nevezhetők okosnak, mert a sokoldalúságuk miatt rendkívül sok funkcióval rendelkeznek, és változatosan kiszolgálják a használóikat.
A gondolkodó vagy intelligens keresőrendszerek egyelőre csak fejlesztés, tesztelés alatt vannak, és a lényegük az, hogy a kereső ember gondolkodását próbálják meg modellezni. A hagyományos kereső rendszerek nagyon hatékonyan tudnak nagy szövegben szabad szavas kereséseket végezni, illetve kisebb-nagyobb szószerkezetek előfordulását és egyéb, a keresés pontosságát növelő faktort vizsgálni. Az emberek a keresés, tájékozódás során igyekeznek a keresett kifejezések kontextusát, szövegkörnyezetét is figyelembe venni, valamint a keresett szavak jelentését sem mechanikusan, szóalak + jelentés csoportosítással tanuljuk, értelmezzük. Az informatikai rendszereknek és fejlesztőinek igen nagy kihívást jelent az emberi kognitív folyamatok modellezése. Hisz a rendszereknek komplett szövegkörnyezetek elemzését is el kell végezniük, valamint a szavak egymásra vonatkozását is vizsgálniuk kell.
Másrészt a nyelvtudományban több elmélet is van arra, hogy a szavakat milyen módon értelmezzük, hogyan kapcsolunk a szavakhoz jelentést. Valószínű, hogy ez egy viszonylag összetett folyamat, amely gyakran mellőzi a véletlenszerűséget, és van benne logika is. Az egyik elmélet szerint a szavak és a jelentések mezőket alkotnak, amelyekben az egymással többé-kevésbé összefüggő jelentések és szavak összegyűlnek, és könnyen találunk közöttük kapcsolatokat. Az is valószínű, hogy az egyes konkrét tárgyakat, dolgokat a hozzájuk leginkább hasonlóak alapján (úgy nevezett prototípusok alapján) ismerjük fel. És ez csak néhány szemantikai elmélet a sok közül.
Ahhoz tehát, hogy a legfrissebb fejlesztésű keresőrendszerek valódi gondolkodó rendszerekké váljanak, legalább elfogadható mértékben kell megközelíteniük az emberi kognitív folyamatokról, szemantikáról való tudásunkat.
Bódi Zoltán
Utolsó kommentek