Amióta a Facebook és különböző közösségi hálózatok világában élünk, és mindenki mindenkivel mindent megoszthat, és mindezt a virtuális világban tényleges, térbeli találkozás nélkül tehetjük. Ennek következtében kialakult egy új magatartás- és kommunikációs forma, amelyeknek már neve is van. Ez az oversharing.
A kifejezés jelentése: 'túl sok személyes vagy semmitmondó információ megosztása a közösségi hálózatokon'. Emögött egy karakter, egy viselkedésmód is meghúzódik: fontoskodó, unatkozó, Facebook-függő, felelőtlen, bizalmaskodó személy lehet az oversharer. Mindenki hozhat jobbnál-jobb példákat a saját gyakorlatából, én ezt most mellőzöm, így nem bántok meg senkit. Az oversharer nem egyszerűen túlzottan sok információt oszt meg, hanem túl semmitmondó és túl személyes tartalmakat: ezzel az ismerőseit fölöslegesen terheli, és önmagáról túl sok mindent ad ki, védtelenné teszi magát, és fokozatosan lebontja a privát szférája határait.
Az oversharing a közösségi hálózatok tipikus terméke, ám már régóta megfigyelhető a szakmai levelező listákon is ennek a kezdeménye. Gondoljunk azokra, akik szakmai levelezőlistákon rendszeresen megosztanak vicces videókat, vicceket, édi-cuki képeket, megható képgalériákat és mindezt kiegészíti saját életének részleteivel is. Emellett a gyakran találkozó, például kollegiális viszonyban lévő személyek beszélgetésében is jellemző lehet az ehhez hasonló fölösleges bizalmaskodás.
Az oversharingnek viszont természetesen van kommunikatív funkciója: 1. jelhagyási ösztön, 2. túlkompenzálás (a szorongást bizonyos helyzetekben, különösen virtuális környezetben kitárulkozással ellensúlyozza), 3. „kurkászás", pletyizési ösztön (a társadalmi kapcsolatok ápolásának az ösztöne). Ebben az esetben azonban ezeket a természetes funkciókat túlzásba viszik.
Az oversharing kifejezés - ahogy fent olvashatjuk - jelentéssűrítő. A szóalak szerkezete a következő: az igei alaptaghoz határozói tartalmú előtag járul: az angol share jelentése 'megoszt'; az over- 'túl-'. A share jelentése magyarul pontosan csak a meg- igekötővel adható vissza, ami az igéhez a befejezettség és az eredményesség jelentésmozzanatát fűzi, míg az angol igének a tartalmában előtag nélkül is benne van a befejezettség. Az over- előtag funkciója ebben a szóalakban közel van a magyar túl- igekötőéhez, ám az oversharing egységes szóalakját nehezen tudjuk visszaadni, mert két igekötőt kellene fűzni az oszt igéhez: túl+meg+oszt, ez viszont szokatlan, ezért csak körülírhatjuk: túlzott megosztás.
Bódi Zoltán
