Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Már az ablaknak is füle van!

tab


A modernebb böngészőkre jellemző, hogy egy ablakban több lapot is meg lehet nyitni. Logikusnak tűnik az ablak-lap elnevezéspáros, ám emellett többször fordul elő az angol tab szó is magyar nyelvi környezetben.

Az idegen szavak beáramlása a nyelvekbe természetesnek vehető, mindig is jellemző volt a kontaktusban lévő nyelvek közötti kölcsönhatás. A mai világban azonban feltűnik az angol nyelvi kifejezések megjelenése a magyarban, illetve az összes európai nyelvben. Az angol eredetű kifejezések azért feltűnőek, mert túlsúlyban vannak a többi idegen átvételhez képest, másrészt pedig szinte minden szakterületen, kultúrterületen az angol válik lassan a globális kommunikáció alapjává, így széleskörű tematikában jelennek meg angol nyelvi eredetű elemek. Mivel ez világjelenség, amit az angol nyelvű kultúra, gazdaság jelentősége, az általános angol-amerikai dominancia vezérel, ezért nehéz és fölösleges is ellenállni. A megfelelő attitűdöt, viszonyulást, stratégiát kell megtalálni. A honosítás, a beillesztés helyes arányát érdemes kialakítani és követni, ami közismert és közhasználatú, azt bátran használhatjuk függetlenül attól, hogy idegen eredetű vagy belső fejlemény. Ha egy idegen kifejezés erőltetetté válik, esetleg fölösleges, mert a belső keletkezésű szó közismertebb, akkor célszerű ezt használni. A tab jelentését a böngészők esetében tökéletesen kifejezi a lap, míg az egyéb felhasználói felületeken más kifejezésekkel lehet helyettesíteni (pl. fül), vagyis a tab általános, összefoglaló jellegű kontextusban jól használható, ha persze van, aki megértse.

Image: Jeroen van Oostrom / FreeDigitalPhotos.net


Az angol tab névszónak sok jelentése van, jelen esetben ezek a fontosak: ’címke’, ’fül’, ’szegély’, ’tabulátor’. Kitérésképpen megemlíthetjük, hogy a számítógép-billentyűn (illetve a korábbi írógépbillentyűn) szereplő Tabulátor gombot is szokták Tab formában rövidíteni, ez viszont egy szóelvonással alkotott rövidülés. A számítógépek grafikus felhasználói felületén jelentkező tab általános jelentése így írható körül: olyan grafikai eszköz, amely lehetővé teszi az egy ablakban hozzáférhető dokumentumcsoportok csoportjai közötti navigálást. Ilyen tabok segítségével lapozhatunk a különböző szoftverek beállításait lehetővé tevő párbeszédpanelek lapjai között, és némiképpen hasonló funkciójú a fent említett böngészőlapok megjelenése az ablak felső felületén. A tab a felhasználó felületnek egy kiálló, fülhöz hasonló grafikai eleme. Egyébként a tab a hagyományos, nyomtatott, irodai kartotékrendszerek csoportosítását végző eszköz (amikor a kartotékfiókban lévő dokumentumokat, dossziékat jellemzően színes, kiálló fülekkel látják el a könnyebb áttekinthetőség és hozzáférhetőség kedvéért). Logikusan innen áramlott be a szoftverek világába a tab.

Image: Rawich / FreeDigitalPhotos.net


Magyar nyelvi környezetben a divat, a megszokás és a gyakoriság miatt használhatjuk a tab szót, ám jól kifejezi a lényeget a fül, illetve a lap is.

Az már csak hab a tortán, hogy van egy Tab nevű magyar település is a Balatontól délre, Siófoktól 25 km-re.
Bódi Zoltán

 

0 Tovább

Magyar-román hackerháború?

Vasárnap a csapások alatt elhullott a magyar média egyik bástyája. Hackerháború kezdődött?

Vasárnap reggeltől (bizonytalan, hogy mikortól) egészen estig nem működött a Magyar Hírlap honlapja.  Román hackerek törték fel, tették elérhetetlenné a rendszert, és helyeztek el egy üzenetet. Déltájban az üzenetet eltűntették a rendszergazdák, és karbantartásra hivatkozva kérték az olvasók türelmét. Estére visszaállították a rendszert, és tiszteletre méltó módon nem mismásoltak, hanem főoldalon közölték a feltörés hírét.

A támadók a román nacionalista Romanian National Security (RNS) nevű hekkercsoport volt, egy román nyelvű szöveget helyezett el rajta Avram Iancu portréjával.

„Tévedtetek, amikor azt gondoltátok, hogy a román történelemnek és a népnek adott pofont nem kapjátok vissza. Nemzeti tudatunk arra kényszerít, hogy erkölcsi kötelezettségünknek eleget tegyünk, hogy a Román Nemzet Hősei továbbra is nyugodtan pihenhessenek. Felébresztettétek őket örök álmukból, félreinformálással a sírt meggyaláztátok, és "felakasztottátok" őket, mert hisztek a hamis bosszúban.

Ez a válasz azoknak, akik elfelejtik, hogy a magyarok Romániában kisebbség, azoknak, akik nem értették meg, hogy Mihai Eminescu számunkra nemzeti szimbólum, és azoknak, akiknek van még bátorságuk vádoló és becsületről szóló előadásokat tartani a saját országunkban, akkor, amikor még nem gyógyult be a Marian Cozma halála által okozott lelki seb. Nyugodjék békében!

Nem fogunk felejteni, sem megbocsátani. Ne tegyétek próbára a türelmünket!

Az Úr legyen irgalmas a lelketekkel. Így jár mindenki, aki hibázik a román nemzettel szemben!” (forrás)

Az üzenetből egyértelműen látszik a támadás oka. Az elmúlt héten több olyan esemény is történt, amely felborzolta a román nacionalista kedélyeket.  Csibi Barna Csíkszereda központjában felakasztott egy szalmabábut, ] amely  Avram Iancu, erdélyi román jogászt ábrázolta, aki az 1848–49-es szabadságharc ellen Erdélyben szervezett császárhű román felkelés vezetője volt. A z eseményről készült képet a Youtube-ra is feltöltötte. Ráadásul Orbán Viktor március 15-i, Marosvásárhelyen felolvasott beszéde is diplomáciai bonyodalmakat okozott.  Bajtai Erzsébet olvasta fel az üzenet, majd utána megosztotta saját gondolatai is a hallgatókkal. A petőfi idézettel fűszerezett beszédet az Agerpres tudósítója magyar kormányfő szavaiként idézte. Ebből botrányos parlamenti felszólalás született. A román közszolgálati hírügynökség belső vizsgálatot indított, erről először a Magyar Hírlap írt.

Ezért is lehettek ők a támadás célpontjai. Hogy lesz-e folytatása. Sajnos csaknem biztos. A támadás nyomán most majd magyar nacionalista hackerek törik fel valamelyik román médium honlapját. Aztán majd jön a visszacsapás, és visszacsapás, és…

Van-e valami értelme egy ilyen kiberháborúnak? Gyakorlatilag semmi. Hackerek háborúznak hackerek ellen, de nem egymást fogják támadni. Mert a kiberháborúban nem tudni soha pontosan, ki a cél. Ezért csak vaktában lehet valakit támadni, akinek túl sok köze nincs az egészhez, jelen esetben csak annyi, hogy magyar vagy román.

A hackerek semmit nem tudnak a másik ország hackereiről, ezért csak nemzeti honlapokat fognak támadni. Maguk között roppant büszkék lesznek rá, szűk baráti körben elmesélik, és vállveregetést kapnak érte. Sőt a nacionalista politikusok még lánglelkű forradalmároknak, digitális szabadságharcosoknak fogják őket nevezni, és az egekig magasztalják őket.

És kik lesznek az áldozatok? Nem a megtámadott honlapok. Hanem azok az emberek, akik ezeket a honlapokat meglátogatják, lásd most a Magyar Hírlap olvasói. Ők, akik nem tehetnek semmiről. Akik nem akasztottak bábukat, nem mondtak irritáló beszédeket, csak a tűzvonalba kerültek. És ennek annyi eredménye van, hogy sokkal több ember fogja egymást utálni.

Mit lehetne tenni ennek elkerülésére? Ha a két ország kormánya közösen lépne fel a kiberbűnözés ellen, és közös erőfeszítéseket tennének a helyzet megoldására. Mennyi esély van erre, Mindenki sejtheti.

Toochee a galaktikus

 

0 Tovább

Egy Kütyü Mind Fölött!

 

Érdekes hír látott napvilágot a minap a CES kapcsán: a Lenovo olyan hibrid kütyüt készített, ami egyszerre érintőképernyős tablet és billentyűzettel rendelkező munkaállomás. A szerkezet titka, hogy a kijelző lecsatolható a billentyűzetről és így önálló életre kelhet, mint ultrahordozható eszköz. Ugyanakkor a Motorola olyan dokkolót mutatott be, amibe belehelyezve a mobiltelefonunkat asztali számítógéppé változtatható a készülék. De mi történik, ha a legózható informatikai „játékszerek” ötletét továbbgondoljuk? Vajon hol a határa a multifunkciós infokommunikációs eszközeinknek (és a fantáziánknak)?
Először is szögezzük le, hogy nekem így látatlanban is kellene mindkettő cucc – bár, aki ismer, annak ez nem újdonság (ezt a posztot is egy Galaxy Tabon pötyögöm) – tehát az alábbiakban egy elfogult szemlélő szubjektív eszmefuttatása következik.
Szóval, reggel felkelek a butatelefonom hangjára (ami rémes, de legalább sosem felejt el reggel felébreszteni, érted), aztán kislattyogok a fürdőbe és az ott eltöltött 15 perc közben már a leveleimet is megnézem, illetve ránézek a hírekre, időjárásra a Galaxy Tabon. Aztán elviszem a gyerekeket az oviba, majd otthon hagyom a kocsit és irány a munkahely tömegközlekedéssel. Közben a világot egy 120 gigás iPod Classic zárja el tőlem hermetikusan, miközben felkészülők a munkanapra, ellenőrzöm a munkahelyi leveleket, átfutom a szakmai hírleveleket stb. ismét csak a Galaxy Tab segítségével. Amikor beérek a munkahelyemre bekapcsolom a céges laptopot, amihez már külső billentyűzet és monitor is csatlakozik. Egyúttal rádugom a 320 gigás hordozható külső merevlemezt, amit a laptop helyett hurcolok magammal (otthon egy netbookhoz szoktam csatlakoztatni), mégiscsak könnyebb és nyugodt szívvel tárolom rajta a magán- és családi anyagokat is, amik egy vállalati gépre kevésbé valók.
Miért írtam le mindezt? Bár nem vagyok tipikus felhasználó, ennyi kütyü még nekem is sok. Mert szinte mindenre elkülönült céleszközt használok. Mi lenne, ha mindezt egyetlen hordozható, de sokszínűen szétszedhető, legózható cucc kiváltaná? Így elég lenne, ha megfelelően dokkolni tudnám a készüléket, ha dolgozni akarok rajta, egyébként használhatnám zenelejátszásra, egyedüli adathordozóként, szörfölésre, levelezésre, játékra…
Mindebből nagyon úgy tűnik, hogy ezúttal is a divergencia (dolgok szétválása) és konvergencia (dolgok közeledése) játékát figyelhetjük meg. Ha történetileg nézzük, akkor érhetőbb, hogy miről beszélek: először volt az asztali számítógép, aztán jött a mobiltelefon és a PDA, gyakorlatilag a kettő összeolvadásából jött az okostelefon, ezzel párhuzamosan megjelent a hordozható számítógép. Majd később – ez már csak pár éve volt – a laptop jelentősen zsugorodni kezdett és megjelent a netbook. Legutoljára pedig az okostelefon kezdett el nőni és tavaly megjelent a tablet (most nem beszélek a korábbi táblaPC-ről). Vagyis a hordozható telefon és a hordozható számítógép felől is elértünk ugyanoda, az ultrahordozható 7-10 collos tartományban mozgó kütyühöz. Hát nem logikus, hogy a két készülék összenőhessen? Tulajdonképpen ennek vagyunk a tanúi a Lenovónak és a Motorolának köszönhetően. Ettől persze valószínűleg – már csak a gyártók érdeke miatt – megmaradhat az eszközök sokszínűsége továbbra is, de, akinek „Az Egy Kütyü Mind Fölött” kell, az végre megtalálja azt is.
Ahhoz azonban, hogy ez csábító valósággá, megvásárolandó termékké válhasson a nagy tömegek számára is, a fejlesztői akaraton túl néhány fontos szempontnak meg kell felelni, ezek szerintem a következők: hordozhatóság, adatbiztonság (mi történik, ha elveszítem), ellenállás a sérüléseknek (a sok legózás miatt vagy esetleg, ha leejtem), megbízható működés, a magán és munkához kapcsolódó dolgok egyszerű szétválasztása, elfogadható árazás.
Egy támogatója persze már most is biztosan volna ennek az ötletnek: a feleségem, aki sztoikus nyugalommal viseli, amikor megfelelő „racionális” érvekbe csomagolva megjelenek otthon egy újabb kütyüvel. Mondjuk még mindig jobb, mintha autókat vagy vitorlásokat, esetleg lovakat gyűjtenék.Érdekes hír látott napvilágot a minap a CES kapcsán: a Lenovo olyan hibrid kütyüt készített, ami egyszerre érintőképernyős tablet és billentyűzettel rendelkező munkaállomás. A szerkezet titka, hogy a kijelző lecsatolható a billentyűzetről és így önálló életre kelhet, mint ultrahordozható eszköz. Ugyanakkor a Motorola olyan dokkolót mutatott be, amibe belehelyezve a mobiltelefonunkat asztali számítógéppé változtatható a készülék. De mi történik, ha a legózható informatikai „játékszerek” ötletét továbbgondoljuk? Vajon hol a határa a multifunkciós infokommunikációs eszközeinknek (és a fantáziánknak)?

Érdekes hír látott napvilágot a minap a CES kapcsán: a Lenovo olyan hibrid kütyüt készített, ami egyszerre érintőképernyős tablet és billentyűzettel rendelkező munkaállomás. A szerkezet titka, hogy a kijelző lecsatolható a billentyűzetről és így önálló életre kelhet, mint ultrahordozható eszköz. Ugyanakkor a Motorola olyan dokkolót mutatott be, amibe belehelyezve a mobiltelefonunkat asztali számítógéppé változtatható a készülék. De mi történik, ha a legózható informatikai „játékszerek” ötletét továbbgondoljuk? Vajon hol a határa a multifunkciós infokommunikációs eszközeinknek (és a fantáziánknak)?

Először is szögezzük le, hogy nekem így látatlanban is kellene mindkettő cucc – bár, aki ismer, annak ez nem újdonság (ezt a posztot is egy Galaxy Tabon pötyögöm) – tehát az alábbiakban egy elfogult szemlélő szubjektív eszmefuttatása következik.

Szóval, reggel felkelek a butatelefonom hangjára (ami rémes, de legalább sosem felejt el reggel felébreszteni, érted), aztán kislattyogok a fürdőbe és az ott eltöltött 15 perc közben már a leveleimet is megnézem, illetve ránézek a hírekre, időjárásra a Galaxy Tabon. Aztán elviszem a gyerekeket az oviba, majd otthon hagyom a kocsit és irány a munkahely tömegközlekedéssel. Közben a világot egy 120 gigás iPod Classic zárja el tőlem hermetikusan, miközben felkészülők a munkanapra, ellenőrzöm a munkahelyi leveleket, átfutom a szakmai hírleveleket stb. ismét csak a Galaxy Tab segítségével. Amikor beérek a munkahelyemre bekapcsolom a céges laptopot, amihez már külső billentyűzet és monitor is csatlakozik. Egyúttal rádugom a 320 gigás hordozható külső merevlemezt, amit a laptop helyett hurcolok magammal (otthon egy netbookhoz szoktam csatlakoztatni), mégiscsak könnyebb és nyugodt szívvel tárolom rajta a magán- és családi anyagokat is, amik egy vállalati gépre kevésbé valók.

Miért írtam le mindezt? Bár nem vagyok tipikus felhasználó, ennyi kütyü még nekem is sok. Mert szinte mindenre elkülönült céleszközt használok. Mi lenne, ha mindezt egyetlen hordozható, de sokszínűen szétszedhető, legózható cucc kiváltaná? Így elég lenne, ha megfelelően dokkolni tudnám a készüléket, ha dolgozni akarok rajta, egyébként használhatnám zenelejátszásra, egyedüli adathordozóként, szörfölésre, levelezésre, játékra…

Mindebből nagyon úgy tűnik, hogy ezúttal is a divergencia (dolgok szétválása) és konvergencia (dolgok közeledése) játékát figyelhetjük meg. Ha történetileg nézzük, akkor érhetőbb, hogy miről beszélek: először volt az asztali számítógép, aztán jött a mobiltelefon és a PDA, gyakorlatilag a kettő összeolvadásából jött az okostelefon, ezzel párhuzamosan megjelent a hordozható számítógép. Majd később – ez már csak pár éve volt – a laptop jelentősen zsugorodni kezdett és megjelent a netbook. Legutoljára pedig az okostelefon kezdett el nőni és tavaly megjelent a tablet (most nem beszélek a korábbi táblaPC-ről). Vagyis a hordozható telefon és a hordozható számítógép felől is elértünk ugyanoda, az ultrahordozható 7-10 collos tartományban mozgó kütyühöz. Hát nem logikus, hogy a két készülék összenőhessen? Tulajdonképpen ennek vagyunk a tanúi a Lenovónak és a Motorolának köszönhetően. Ettől persze valószínűleg – már csak a gyártók érdeke miatt – megmaradhat az eszközök sokszínűsége továbbra is, de, akinek „Az Egy Kütyü Mind Fölött” kell, az végre megtalálja azt is.

Ahhoz azonban, hogy ez csábító valósággá, megvásárolandó termékké válhasson a nagy tömegek számára is, a fejlesztői akaraton túl néhány fontos szempontnak meg kell felelni, ezek szerintem a következők: hordozhatóság, adatbiztonság (mi történik, ha elveszítem), ellenállás a sérüléseknek (a sok legózás miatt vagy esetleg, ha leejtem), megbízható működés, a magán és munkához kapcsolódó dolgok egyszerű szétválasztása, elfogadható árazás.

Egy támogatója persze már most is biztosan volna ennek az ötletnek: a feleségem, aki sztoikus nyugalommal viseli, amikor megfelelő „racionális” érvekbe csomagolva megjelenek otthon egy újabb kütyüvel. Mondjuk még mindig jobb, mintha autókat vagy vitorlásokat, esetleg lovakat gyűjtenék.

Probesz

 

1 Tovább
123
»

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek