Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Szeretem a felhőt: Evernote és Pocket - infodiétázzunk tudatosan!

Legutóbb ott hagytam abba a felhő témát, hogy milyen tároló megoldásokat használok a felhőben, melyiket mire. Ám a felhő nem csak fájlok tárolására alkalmas, néhány felhő alkalmazás segítségével eleve ott hozhatjuk létre a jegyzeteinket és rendszerezhetjük internetes olvasnivalóinkat is. Erre én az Evernote és Pocket (korábban Read it Later) remekül együttműködő párosát használom.

Az Evernote alapvetően egy jegyzetelésre kitalált program, amely ingyenesen is használható jelenleg havi 60 mega keretig (ez bőven elég jegyzetelésre), az ide felrakott dolgokat (memók, feljegyzések, fotók stb.) a felhőben tárolja a rendszer, azokat bármilyen eszközről interneten bejelentkezve el tudjuk érni. De létezik alkalmazás is hozzá okostelefon platformokra és számítógépre is, amellyel szinkronizálható a fiókunk, így helyben is elérhetőek az anyagaink (csak számítógépen, a mobil eszközökön ezért már fizetni kell).

A Pocket ennél is egyszerűbb, segítségével az érdekes olvasnivalókat lehet elrakni későbbre, elég a cikk linkjét e-mailben elküldeni magunknak (ehhez ad dedikált egyedi e-mail címet a rendszer) vagy a böngészőbe beépülő Pocket menüben egyet kattintani és az érdekes cikk máris mentésre került. Később a böngészőben meg tudjuk nyitni a Pocket fiókunkat és abban megtaláljuk az összes elmentett anyagot, de természetesen a Pocketnek is van alkalmazása mobilra és tabletre is (ez ma már ingyenes).

Több mindenre is használom az Evernote-ot, például így karácsony idején abban tartom az ajándék listákat, ötleteket és mivel évek óta ezt csinálom, a tavalyi és az az előtti ajándék ötleteket is meg tudom nézni, sőt, azt is, hogy mi valósult meg belőle. Tulajdonképpen egész évben gyűjtögetem, hogy ki mit szeretne (elejtett félmondatokból) és ilyenkor december táján már csak elő kell venni a megfelelő jegyzetet és ki kell egészíteni... De most nem erről, hanem az internetes források bespájzolásáról lesz szó.

Miért kell elrakni az interneten olvasott érdekes cikkeket? Egyrészt, mert nem fogunk emlékezni később, hogy hol láttuk, hol olvastuk és így még Google segítségével is nagyon időigényes vagy lehetetlen megtalálni ugyanazt az anyagot később, ha szükségünk lenne rá. Másrészt így a minket érdeklő témákban saját adatbázist hozhatunk létre, amiben egyébként akár még a Google is keres (a normál webes keresőoldalba is integrálhatók az Evernote találatok, ha ezt engedélyezzük). Ezzel rengeteg időt spórolhatunk meg. Nekem például okostelefonos cikkekből, statisztikákból van egy most már több éves adatbázisom. Ha valamire kíváncsi vagyok, akkor a cikkekhez hozzárendelt kulcsszavak vagy akár az összes szövegben kereső keresőszavak segítségével szűkíthetem az anyagaimat.

Miért van akkor szükség az Evernote mellett a Pocketre is? Azért, mert előfordulhat, hogy valamit nem tudunk rögtön elolvasni, így nem tudjuk érdemes-e elrakni az Evernote-ba, de a címe alapján fontosnak tűnhet. Ez esetben bedobálhatjuk a Pocketbe, ahol elolvashatjuk bármikor és ahonnan egyszerűen elmenthetjük, ha később mégis úgy döntünk, hogy erre érdemes (a Pocket iPad alkalmazása például a napokban kapott Evernote mentési funkciót, ahol a teljes cikket elmenthetjük, kulcsszavazhatjuk, kommentelhetjük).

Mindez remek megoldás az infodiétánk tudatos megszervezésére (mert, hogy az vagy, amit megeszel tehát az vagy, amit elolvasol). Az Evernote és a Pocket segít nem elveszni az internetes források és anyagok között. Érdemes használni őket. 

Pintér Robesz

0 Tovább

Szeretem a felhőt: Dropbox, Google Drive és Skydrive

A múlt heti blogposztban arról írtam, hogy hogyan jutottam el a merevlemezes és usb-kulcsos adathordozástól a felhő alapú megoldásig. Valójában ez csak az egyik indoka annak, hogy miért szeretem a felhőt. A LiveMesh szolgáltatáson túl, ami a számítógépek-felhő közötti szinkronizálást végzi számomra, több felhő alapú szolgáltatást is használok még, amik nagyban megkönnyítik az életem. Ilyen szolgáltatások a Dropbox, a Google Drive és a Skydrive. Alábbiakban 1-2 számomra hasznos felhasználási lehetőségről szólok ezek kapcsán.

Az első felhőszolgáltatás, amit intenzívebben használni kezdtem, a Dropbox volt. A Dropbox számomra egy olyan pendrive, amit nem kell magamnál hordani, amit nem tudok elhagyni – igaz, csak internet kapcsolat esetén tudom elérni az így tárolt anyagokat. Ma már azonban a mobil internetnek hála (a nálam ritka) külföldi tartózkodást leszámítva mindig van elérhető internet kapcsolat. Így a Dropbox nyugodtan telepakolható anyagokkal. Elsősorban a számítógép és a hordozható eszközök (tablet, okostelefon) közötti adat megosztásra szoktam használni. Erre teszem fel például a hallgatói dolgozatokat, a hosszabb szövegeket. Kikapcsolódás esetére novellákat, könyveket is tartok rajta. Néhány esetben pedig az is előfordul, hogy 1-1 könyvtárat megosztok, ha olyan tartalmat kell hozzáférhetővé tennem, amit nem csak egyszer és néhány embernek kell elküldenem, hanem rendszeresen – és újabb lehetséges címzettek felbukkanása bármikor várható.

A másik felhőszolgáltatás, amit időnként használni szoktam, a Google Drive. Nálam ez elsősorban az úgynevezett kollaboratív munka eszköze, tehát ide teszem fel azokat a táblázatokat, szövegeket, amikkel többen dolgozunk. Például ezen osztottam meg a hallgatóimmal legutóbb, hogy ki melyik könyvet választotta recenzálni. Ebben a félévben ugyanis azt a feladatot adtam a hallgatóimnak az egyetemen, hogy egy listából válasszanak könyvet és írjanak belőle könyvismertetőt. Fontos információ volt számukra, hogy egy könyvet kiválasztott-e már valaki. A legegyszerűbb a Google Drive segítségével volt megosztani a dokumentumot. E nélkül sokkal több e-mailezés lett volna és adminisztrálni is nehezebb lett volna a dolgot. De szintén a Google felhő szolgáltatását használom az androidos táblámmal készült képek azonnali mentésére. A képet elkészülte után a gép automatikusan feltölti a Google Drive-ba (kiválasztható, hogy ezt csak wifi hálózaton tegye, kímélendő a mobilos csomag adatforgalmi keretét). Ennek különösen akkor vettem hasznát, amikor egy szoftveres hiba miatt vissza kellett állítanom a tablet rendszerét és sajnos menteni már nem lehetett róla: egyrészt egyetlen képem sem veszett el, másrészt a visszaállítás után automatikusan visszatöltötte a rendszer a képeimet. Így azokat alkalomadtán ismét meg tudtam mutatni az ismerősöknek, barátoknak.

A végére hagytam a Skydrive-ot. Ezt a Lumia telefonommal használom intenzíven, mivel a Windows Phone rendszernek alapbeállításban ez a felhős háttérrendszere. Itt is mentem a képeimet már az elkészítésük pillanatában. De ezen túl a OneNote jegyzeteim vagy a telefonon készített Office anyagaim is a felhőben tárolódnak, ami azért kényelmes, mert bármit jegyzetelek a telefonon, az később elérhető a számítógépen is az internet segítségével, így könnyen tudok másolni és beilleszteni belőlük bármit egy másik helyre.

Mindhárom rendszert könnyű használni, kényelmesek, sok esetben a háttérben dolgoznak, mindössze egyszer kell beállítani ehhez őket. Nem mondom, hogy nem tudnék élni nélkülük, vagy hiányuk megoldhatatlan nehézséget jelentene, de bizonyos dolgok kezelése sokkal körülményesebb lenne számomra. Ezért is szeretem a felhőt.

Pintér Robesz

0 Tovább

Szeretem a felhőt: szinkronizálás gépek között

Sokan beszélnek a felhőről, a felhőben tárolt adatokról, mint a jövőről. A helyzet azonban az, hogy kevés odafigyeléssel a felhő már most is remekül használható és ezért még a zsebünkbe sem kell nyúlnunk. Mondok néhány személyes példát, amiből az is kiderül, hogy miért szeretem a felhőt.

A felhő előtti időkben – még idén év elején is – egy 250 gigabájtos külső merevlemezzel jártam munkába. Ezen voltak ugyanis azok az anyagaim, amiket nem akartam a munkahelyi gépen tárolni, elsősorban szakmai anyagok (visszamenőleg a kilencvenes évekig, amikor elkezdtem számítógéppel dolgozni), másrészt fényképek (amik az évek alatt több mint 100 gigára híztak). A külső merevlemezt az otthoni gépemen is használtam, tehát gyakorlatilag erre „költöztem”. A biztonság kedvéért folyamatosan mentettem a lemez tartalmát egy otthon elhelyezett nagyobb külső merevlemezre. Ezzel a rendszerrel elkerülhető volt, hogy folyamatosan egy közel 3 kilós laptopot kelljen hurcibálni magammal minden nap és jóval kevesebb helyet is foglalt.

A külső merevlemez azonban idővel elkezdett „vacakolni”, például miközben rá volt dugva a gépre, váratlanul nem lehetett rá menteni. Az operációs rendszer ezen túl azt is jelezte, hogy hibák vannak a lemezen. Semmi sem veszett el ugyan, de várható volt, hogy kisebb-nagyobb adatvesztések idővel előfordulhatnak. Mivel minden anyagom ezen volt a biztonsági mentések ellenére attól tartottam, hogy elveszik valami fontos. Ezért a lemezt a fiókba tettem és vettem egy 8 gigás pendrive-ot. Az aktív dolgok (könyvtárak), amikkel rendszeresen dolgoztam, nem haladták meg ugyanis a néhány gigás méretet. Mint pár hónap alatt kiderült a pendrive egyáltalán nem volt jó ötlet a hordozható merevlemez kiváltására: egyik nap nem tudtam írni rá, csak olvasni róla és törölni sem lehetett a fájlokat. Gyakorlatilag úgy viselkedett, mint egy egyszer írható és már megírt DVD adatlemez: csak olvasni lehetett, módosítani nem. A gyártócég ügyfélszolgálatával való hosszas egyeztetések után azt javasolták, hogy vigyem vissza a boltba, ahol adnak helyette másikat. Csakhogy rajta volt az összes adatom, amit nem lehetett letörölni. Azóta ez is az asztalfiókban porosodik és pendrive-ot csak 1-2 file ideiglenes szállítására használok (például a konferencia és egyéb előadásokat).

Ekkor visszatértem a külső merevlemezes megoldáshoz, de attól tartottam, hogy elveszhetnek az adatok lemezhiba miatt, vagy elhagyhatom, ellophatják a hordozható tárolót, ami számomra „végzetes” lett volna. Így alternatív megoldás után kellett nézni. Ekkor jutott eszembe, hogy az okostelefonom és tabletem révén már évek óta használom a felhőt, elsősorban az ezen készülékekkel készült képek tárolására (elkészülésük után azonnal felmásolja őket automatikusan a rendszer a felhőbe, ha ezt engedélyezzük neki). Illetve az Evernote alkalmazás révén jegyzetelésre, hírek, információk tárolására is a felhőt használom közel két éve (sőt, írásra is, például ennek a blogposztnak az első változata is Evernote-ban íródott a buszon és metrón zötykölődve, amit aztán a munkahelyi gépen szerkesztettem meg – ahol azonnal hozzáférhető volt a szöveg, mivel a felhőben tárolódik).

Az a megoldás, amit találtam végül a hordozható merevlemez kiváltására, felülmúlta minden várakozásomat. Egyrészt ingyenes, másrészt kényelmes, gyors, megbízható és annyira a háttérben zajlik, hogy teljesen el tudtam felejteni, folyamatosan dolgozik a háttérben. (Annyira hozzászoktam néhány hónap alatt, hogy később több pendrive-ot is elhagytam – szerencsére megkerültek –, mert nem szoktam semmi ilyesmit dugdosni azokba a gépekbe, amikkel elsősorban dolgozom). De hogy ne csigázzam tovább az olvasót, a LiveMesh-ről van szó, amibe behúztam az aktív könyvtáramat (tehát azt, amiben még módosítgatok tartalmat, mert még nem archiváltam). Az anyagok így fent vannak a felhőben, de egyúttal rajta vannak az otthoni és a munkahelyi gépem merevlemezén is, amiket folyamatosan a háttérben szinkronizál és naprakészen tart a rendszer. Így akkor is hozzáférek mindkét helyen a dolgaimhoz, ha esetleg átmenetileg nincs internet. Az első hálózatra csatlakozáskor újra megtörténik a hálóval való szinkronizálás:

„Ha két vagy több számítógépre van telepítve a Windows Live Mesh, szinkronizálhatja közöttük a mappákat (a számítógépek között közvetlenül). Ha mappákat szinkronizál a számítógépek között, az egyik számítógépen végzett módosítások megjelennek a másikon is, amikor a számítógépek kapcsolatban állnak az internetttel. A szinkronizált mappák tartalmát mindegyik számítógép menti, így akkor is dolgozhat rajtuk, amikor nem kapcsolódik éppen az internetre.”

A rendszer további előnye, hogy a felhőhöz nem csak ezen a két gépen férek hozzá, hanem bármilyen gépen elérhetem az anyagaimat, ahol van internet. Elég belépnem a fiókomba. Ez a megduplázott és „felhőzött” rendszer nagyon kényelmes, jól használható és sokkal biztonságosabb számomra, mint a hordozható merevlemezes idők. Egyetlen dolog hiányzik a teljes boldogsághoz, hogy harmadikként a tebletemet is beleköthessem valahogy a rendszerbe és menet közben is elérhessem az összes anyagomat. De remélem, hogy az új, Windows 8-as vagy RT-s világ ezt is megoldja majd előbb-utóbb.

Pintér Robesz

0 Tovább

Házkutatás: a cég tönkre ment

Első hallásra nehéz elhinni, de egy cég csődbe juthat egyetlen házkutatás után. Az ok: a házkutatási szabályozásának érzéketlensége, és a hibás adatmentési gyakorlat. Mindehhez nem kell bűnösnek lennünk sem.

Egy egyszerű példával szeretném érzékeltetni a komoly problémát. Legyen főhősünk Szabó úr. Szabó úrnak van egy cége, mindössze két alkalmazott dolgozik a cégben rajta kívül. Mindannyian egy közös irodában dolgoznak, három számítógép, egy szerver,  és egy notebook képezi a cég számítógép parkját.  Szabó úr gondoskodik a cég adatainak biztonságáról, a szerverben tükrözve van két HDD, minden este mentés készül egy külső HDD-re, és DVD-re is. Látszólag minden rendben van.

Egyik reggel váratlanul nyomozók lepik el az irodát. Felmutatják a házkutatási végzést. A cég iratai mellett összegyűjtik a cég számítógépeit, a szervert, és mindent, ami adatok archiválására szolgál. A nyomozók távozása után a cég ott áll működésképtelenül.

Szabó úr azonnal elrohan az illetékes rendőrkapitányságra, ahol délutánig kell várnia, hogy megtudja, miért volt házkutatás. Szabó úr egyik üzleti partnere a Rendőrség/Adóhatóság/Vámhatóság figyelmének középpontjába került (ide tetszőleges bűncselekmény kerülhet) miatt. Az ott folytatott nyomozás során derül ki az üzleti kapcsolat, és a hatóság vélelmezte, hogy a bűnügyben Szabó úr cége is érintett. Ezért indítottak ellene is nyomozást, és hajtottak végre házkutatást.

Szabó úr próbálja visszaszerezni a cég gépeit, arra hivatkozva, hogy a cég működéséhez létfontosságúak a rajta tárolt adatok. A rendőrség azonban a nyomozás érdekeire hivatkozva megtagadja ezt.

A cég a komputerek nélkül lehetetlen helyzetbe került. A szerződéseiket napok alatt elvesztették, munka nélkül maradtak. Az ellenük folyó nyomozás miatt elvesztették leendő ügyfeleik bizalmát, nem sikerült új munkát szerezniük. A cég pár hét alatt csődbe jutott.

Szabó úr kilenc hónappal később értesítést kap a rendőrségtől, hogy bizonyítékok hiányában megszüntették ellenük a nyomozást, a számítógépeket átveheti a kapitányságon. De akkor már nem létezik a cég.

Bár a példa sarkított, de jól érzékelteti a probléma lényegét. Nem kívánom a nyomozati eljárást minősíteni, az minősíti önmagát.  De Szabó úr ugyanígy járhatott volna egy tűz esetén is. Mit tehetünk az ilyen helyzetek ellen? Megfelelő adatmentési módszert kell találni.

Nem elég az adatainkat ugyanott, de másik adattárolón tárolni. Fizikailag is más helyen kell lenniük. Erre több megoldás is létezik. Például vigyük haza a mentést tartalmazó külső merevlemezt. Ennél jobb és biztonságosabb mód, ha az interneten keresztül hozunk létre backupot. Biztonságosabb módszer, ha van egy megbízható barátunk, akivel egymás gépére mentünk az interneten keresztül. A legmodernebb lehetőség, ha valahol tárhelyet bérelünk és oda mentünk. Ez manapság már a felhőbe történik, a szolgáltatók gondoskodnak a biztonságról, a garantált adatmentésről.

Éljünk a lehetőségekkel.

Tücsi a Galaktikus

 

3 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek