Netidők Blogtársaság

Már évek óta gondolkodom azon, hogy beszerzek egy Windows-t futtató tabletet. 2010 decemberétől közel két évig használtam egy első generációs Galaxy Tabot, aztán 2012 novemberétől mostanáig egy első generációs iPad Minit. Most végre alkalmam nyílt rendesen kipróbálni egy Surface Pro-t, hetekig nyüstölhettem. A Microsoft a Windows a 8.1-gyel végre megérkezett a tablet korszakba. Engem meggyőzött, így ezt a blogposztot már egy Asus Transformer Book-on írom, amit egy hete vettem meg – ez az eddigi legjobb tabletem.

De vissza a Surface Pro-hoz: a Pro 2 egyik legdrágább modelljét volt szerencsém tesztelni, ami már nem is annyira tablet, mint inkább egy érintőképernyős ultrabook. Azoknak, akik nem szeretik ezeket az új „menő” kifejezéseket: a Surface inkább egy hordozható számítógép és nem egy tablet, nem csak az árával, hanem a felépítésével, súlyával, teljesítményével is a laptopokkal versenyzik, viszont akár érintőképernyős tabletként, fizikai billentyűzet nélkül is használható.

Az első bekapcsolás után beállítottam a gépen a saját profilomat (beléptem a meglévő Windows 8 fiókommal), amire a Pro 2 megkérdezte, hogy új gépként akarom-e használni ezt a gépet, vagy a meglévő Windows gépemmel azonos módon. Miután az utóbbit választottam, telepítette a Metrós programokat, bár nem mindet, de főleg az Asztalon lévő programokat kellett ezen a gépen is manuálisan telepíteni például a Chrome-ot, Evernote-ot, Total Commandert... A saját korábbi fiók használata számos előnnyel járt, például, tudta az összes olyan hálózatnak a wifi jelszavát, ahol a másik gépen használt profilommal már előfordultam, így nem kellett úja beírni ezeket.

Pár perc használat után az az érzésem alakult ki, hogy a Surface Pro 2 nekem, a 7 collos tablethez szokott felhasználónak egyszerűen túl nehéz, vastag és szögletes. Igaz, ennek jóval nagyobb, 11 collos a kijelzője, viszont ez pont nem az a méret, amit a metrón az ajtóban állva előveszel (ahogy a korábbi tábláimmal szoktam), de például buszon ülve még a fizikai billentyűzetével is használtam rendszeresen. A viszonylag nagy méret hátránya, hogy fektetett üzemmódban nehéz a virtuális billentyűzeten gépelni, mert túl széles, egyes billentyűk messze vannak egymástól. Emiatt van speciális, két oldalra széthúzott billentyűzet a képernyőn, ami valamennyit segít a dolgon, de így sem tökéletes a gépelés élménye. Ha már billentyűzet: ha magyarra van állítva a nyelv, akkor a fizikai billentyűzeten is magyar karaktereket tudunk bevinni, csakhogy a billentyűzet kialakítása nem lokalizált (feltehető egyébként, hogy a billentyűzet lokalizálása miatt nem vezetik be a magyar piacra a Surfacet – egyszerűen túl kicsi a várható kereslet egy ilyen gép iránt idehaza, ezért nem éri meg megcsinálni).

A gépen be lehet állítani, hogy minden bekapcsolásnál és alvásból való ébresztésnél kérje-e a jelszót a fiókba való belépéshez. Érdemes a beállítások menüben a szokásos jelszón túl egy gyors bejelentkezést lehetővé tévő PIN-kódot is megadni, mert a hosszú fiók jelszót nem igazán jó beírni tablet üzemmódban a képernyőn, még úgy sem, hogy a virtuális billentyűzet két oldalra széthúzva kirakható a képernyőre. Alvásból egyébként meglepően gyorsan feláll a gép, gyakorlatilag kevesebb, mint egy másodperc alatt magához tér – hibernálásból egy kicsivel több idő kell neki, de ez sem hosszabb pár másodpercként. Ez viszont közelíti a gépet a tablet élményhez. A teljes kikapcsolás utáni bekapcsolás sem a szokásos több perces művelet, amihez a Windows esetében hozzászokhattunk az elmúlt évtizedekben. Nem mértem össze, de érzésre a Surface gyorsabban feláll bekapcsoláskor, mint például az iPad Minim.

A nagyobb képernyőnek ugyan hátránya, hogy virtuálisan nehezebb gépelni rajta, viszont a Metro felület bizonyos esetekben felajánlja az osztott képernyő használatát, ami nagyon praktikus, például a Metro-s levelező program, a Posta használata ilyen: ha egy levélben linkre kattintunk és az alapértelmezett böngésző az Explorer, akkor a linket jobb oldalon a képernyő másik felén nyitja meg a rendszer, miközben a levelek is láthatóak maradnak bal oldalon. Ha az alapértelmezett böngésző csak Asztal üzemmódban fut, akkor viszont ott nyílnak meg a linkek és ez a funkció elveszik, így a saját Asus gépemen már nem is telepítettem a Chrome-ot.

Nagyon jól integrálták a megosztás funkciót is a rendszerbe, a jobb oldali menü (amit a képernyő jobb széléről elhúzva lehet elérni), tartalmaz egy megosztás ikont, ami bele van kötve a telepített programokba, nálam például ezek a Facebook, twitter, levelező és Evernote, de a megosztásra gyakran használt e-mail címeket külön is felajánlja a rendszer. Ezzel nálam egy nagy piros pontot szerzett a Windows 8, az Androidban is jól lehet megosztani, az iOS-ben a böngésző olvasó módját imádom nagyon az e-mailes megosztás miatt, a Windows másképpen oldotta meg ezt, de ez mindenhonnan elérhető, nem csak böngészőből (viszont onnan külön is).

Sajnos az Office-t nem igazán tudtam kipróbálni a Surfacen-en, mivel nem géphez kötött az Office licensz-kódja, hanem profilhoz. Így ugyan volt a gépen például Word, Excel és Power Point is, de azokat csak korlátozottan tudtam használni. (Azóta az Asuson, amihez ingyen járt Office licensz, már nyüstölöm az Office-t is.) Nekem nagyon fontos, hogy dolgozom is a tableten, dokumentumokat olvasok, változáskövetővel véleményezek, módosítok, továbbosztok. Sajnos ennek kezelésére sem az Android, sem az iPad nem alkalmas, így ezek a dolgok mindig halasztódtak és feltorlódtak. Windows-os táblával ennek vége. Viszont ez azt is jelenti, hogy a 7-8 collos méretről le kellett mondanom. Egy Word doksi véleményezése 10 coll alatt szemkifolyást eredményez, mert egyszerűen nem fér rendesen a képernyőre. Az én véleményem az, hogy a Windows Tablet 10 collon a legideálisabb, az alatt túl kicsi az osztott képernyőhöz, a dokumentumokkal való munkához, e felett meg túl nagy a virtuális billentyűzettel való munkához és nehéz a fizikai billentyűzet nélkül csak tabletként használni.

Pozitív volt a OneDrive (leánykori nevén SkyDrive) használata: az egyszerű beállítások után minden felhőben lévő anyagom elérhetővé vált a gépen, akár offline is (persze ez Dropbox-szal is megoldható, de a Windows Phone miatt én a OneDrive-ot preferálom mivel azt jobban integrálták a telefonos rendszerbe).

Negatívum viszont, hogy a két korábbi tabletemhez képest a Surface baromira zabálta a mobil netet (az Asus szintúgy), képes volt fél óra alatt több mint 100 megát megenni, miközben csak a csempés levelezőt és a Chrome-ot használtam. Így az egyébként nem kevés másfél gigás havi keretemmel komolyan takarékoskodni kellett. További rossz pont, hogy elég gyenge a gyerekeknek szóló játék felhozatal, összevetve a másik két tablet rendszerrel (iOS és Android), bár két játék is volt (a Toddler Tales és a What’s that sound), amivel szívesen játszottak a csemetéim. Pozitív viszont, hogy mivel fut a Flash a gépen, Windows-os táblán lehet például Farmerámázni, ami újabban megint mánia a családban a gyerekek körében.

Nagy szívfájdalmam – amire még egyelőre nem sikerült rájönnöm, bár dolgozom rajta, hogyha a leveleimet szinkronizálta a csempés rendszer alatt lévő Posta, akkor az ugyanabban a fiókban lévő naptárat miért nem sikerül neki a Naptár alá bepakolnia.

Előny viszont, hogy a Surface-n van normál méretű USB csatlakozó, ahova például egeret lehet csatlakoztatni, így viszont érthetővé válik a Surface mérete: gyakorlatilag laptopként használható a saját billentyűzetével, miközben külső egér van rádugva. Az Asusomhoz, amin szintén van normál és mini USB meg saját billentyűzet és mini HDMI, vettem egy USB-hubot meg egy HDMI átalakítót és gyakorlatilag „dokkolhatom” a gépet, tehetek rá külső monitort, billentyűzetet és egeret, így teljes értékű munkaállomásként használhatom.

Nem ragozom tovább: mindent összevetve a Windows 8.1 abszolút táblára érett rendszer, ami remekül ötvözi egy számítógép és egy táblagép előnyeit. Meg kell ugyan tanulnunk, hogy mit hogyan érünk el ezen a rendszeren, de egy pár órás-napos tanulás után egy nagyon jól élhető, szerethető rendszert kapunk. Úgyhogy én beruháztam és vettem is egy ilyen táblát. Pár apróságot leszámítva imádom, a korábbi tabletekhez képest is hatékonyabban tudok dolgozni vele, miközben a szórakozásról sem kellett lemondani.

(A teszthez a magyarországi Microsoft biztosította a Surface Pro 2-t.)

Pintér Robesz

Friss hírek szerint egyetlen Windowsnak sem volt ilyen halovány a rajtja, mint a Windows 8-nak. Még a sokak által utált Vistára is többen álltak át ugyanennyi idő alatt, mint amennyi most eltelt a csempés rendszer indulása óta. Az okok között sokan a felhasználói felület totális átszabását is említik, amely túl forradalmira sikeredett és idegen a legtöbb felhasználó számára. November végén kíváncsiságtól hajtva feltelepítettem az otthoni gépemre a Windows 8-at – szubjektív felhasználói beszámoló következik „alulnézetből”.

Az otthoni gépem egy két éves Acer laptop, amibe a telepítést megelőzően került több memória, így most 6 giga dolgozik benne az Intel Core i3-as processzor mellett. A korábbi Windows 7 rendszer a 2 gigával használhatatlanul lassú volt. A rendszerint hétvégenként bekapcsolt gépnek sokszor akár 30-60 perc is kellett, amíg rendesen használhatóvá vált, értsd, elfogadható időn belül reagált arra, amit csinálni szerettem volna – semmi extra: Chrome böngésző megnyitása 6-8 füllel, egy Total Commander filekezelő, az Evernote jegyzetelős program asztali verziója, egy Word és Excel futtatása párhuzamosan... Bekapcsolás után azonban többnyire elszüttyögött valamin a rendszer (mint a frissítések letöltése és telepítése vagy a vírusirtó felesleges buzgólkodása) és csak néha jutott processzoridő arra is, amit éppen csináltam volna. Úgyhogy elsősorban gyorsulást vártam az új rendszertől. Hogy megelőlegezzem a konklúziót, ezen a téren a Windows 8 felülmúlta a várakozásaimat, ilyen gyorsan induló és kezes oprendszerem a redmondi gyártótól még sosem volt (a Vista kivételével minden rendszert használtam az elmúlt 15 évben, összesen legalább 10 különböző gépen) – persze nyilván a plusz memória is jótékony hatással volt a sebességre.

A másik ok, amiért telepítettem a rendszert, hogy a két éves gépen „újrahúzzam” a Windowst, ideje volt ugyanis már újratelepíteni az oprendszerem, de ha már egyszer nekivágok, gondoltam, kipróbálom az új Windowst. Nagyot segített a döntésben, hogy a Microsoft oldalán találtam egy kompatibilitási varázslót, ami megvizsgálta, hogy a gépen futtatott szoftverek és driverek közül mi (nem) kompatibilis az új rendszerrel, illetve, hogy a számítógép egyáltalán alkalmas-e az új rendszer futtatására. Nagy örömömre 1-2 nélkülözhető szoftvert leszámítva minden programomról és driveremről azt mondta a rendszer, hogy gond nélkül futtatható az új rendszeren – ami később igaznak is bizonyult. Még az Acer egyedi billentyűzet gombjai és a billentyűkombinációk (például fényerő növelése, külső monitorra váltás, hangerő szabályozás) is kiválóan működnek (bármilyen driver külön telepítése nélkül) és minden eszközöm működik a rendszeren (így a multifunkciós szkenner és nyomtató, az okostelefon, az iPod és az iPad is). Egyedül a Total Commander hiányzik – bár pár napja kaptam egy tippet, amivel az is felrakható, de erre még nem volt időm (majd a hétvégén).

A jogtiszta, laptopon előtelepített és használt Windows 7-ből indítottam a telepítést, maga a szoftver így kicsivel több, mint 8 ezer forintba került online vásárlással. A telepítés néhány órát vett igénybe, aminek túlnyomó részét a Windows 8 letöltése közben a lassan növekvő bitkolbász bámulása tette ki. Miután lejött a szoftver, elindítottam a telepítést, közben felajánlotta a rendszer, hogy készít később használható telepítőlemezt, amivel éltem is. A telepítés kezdetén választhattam, hogy megtartsa-e az összes, gépen tárolt anyagomat, szoftvereimet és a beállításaimat a rendszer, csak a beállítások megtartását kérem, vagy semmit sem kívánok megtartani. Utóbbit választottam és itt ért az eddigi egyetlen csalódás, a Windows 8 telepítése után mégis az összes korábbi anyagom ottmaradt a gépen egy old Windows folderben.

Miután létrehoztam a telepítőlemezt, maga a tényleges telepítés csak néhány percet vett igénybe. Az első bekapcsoláskor be kellett állítani a wifi hálózatot, ki kellett választani a rendszer megjelenéséhez szükséges színsémát és a belépéshez létre kellett hoznom egy felhasználói fiókot. Utóbbit érdemes úgy beállítani, hogy megegyezzen (ha már van) a meglévő Microsoft fiókunkkal, így a rendszer mindenféle külön beállítgatás nélkül folyamatosan szinkronizálja a háttérben a dolgainkat (például a teljesség igénye nélkül a Windows okostelefonon készült képeket, a Skydrive foldert, a levelezést vagy a naptárt).

Az első élmények ugyanakkor felemásak voltak, a rendszer gyors volt és tetszetős a csempés felület (ami ugyanúgy személyre szabható, mint az ugyancsak csempés okostelefonokon) ugyanakkor szokatlan volt: hogyha a megszokott programokat elindítottam (például a frissen telepített Chrome-ot), akkor az először megnyitott egy Asztalt és utána maga is elindult. Így két „indítópult” is van a Windows 8-ban, a csempés és a korábbról megszokott Asztal – miközben Start menü nincs (mondjuk én eleve az Asztalra pakoltam ki a gyakran használt programok ikonjait korábban is, így nekem ez nem jelentett sok változást). A két felület közötti váltást is meg kellett tanulni – jól működik a nálam évek óta rutinná vált Alt+Tab billentyűkombináció, de arra is hamar rájöttem, hogy a sarkoknak és a széleknek mágikus szerepe van, ha odahúzzuk az egeret, akkor plusz menük jelennek meg. Kihívást jelentett az első kikapcsolás is, hiszen hiányzik a Start menü, végül rájöttem, hogyha a képernyő jobb szélére húzom az egeret, akkor megjelenik egy menü, amiben a főkapcsolóra nyomva választhatok a kikapcsolás, alvás és újraindítás között.

Az elmúlt hat hétben gyakorlatilag hozzászoktam az új rendszerhez, sőt túlzás nélkül mondhatom, hogy meg is szerettem. A gyors indulás miatt olyankor sem vagyok rest bekapcsolni a gépet, amikor korábban inkább azt mondtam, hogy ezért nem érdemes megvárni, hogy felálljon a rendszer és a tablethez nyúltam. A teljes igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a csempés részt ritkán használom, a bekapcsolás után elindítom a böngészőt, a filekezelőt és az Evernote-ot vagy valamilyen más programot és gyakorlatilag ugyanúgy dolgozok, mintha egy korábbi Windows futna a gépen, viszont gyorsabb a rendszer. Mindez jó hír azoknak, akik nem kedvelik az új dizájnt (mert a csempés felülettel keveset kell bajlódni), de nekem kicsit csalódás, hiszen akkor a gyorsaságon és az új, megszokni szükséges felületen kívül mi az, amit kap az ember a Windows 8-cal? A rendszer az igazi erejét valószínűleg egy érintőképernyős gépen mutatná meg, ahol az egyszerűbb dolgok elvégzésére kiváló lenne a csempés rész (levelek gyors megnézése, időjárás, egyéb alkalmazások futtatása a Store-ból), az igazi asztalhoz ülős munkára pedig ott volna az Asztal és a hagyományosabb felület.

Szumma szummárum, a Windows 8 egy jó rendszer, gyors, esztétikus, de szokni kell. Egyáltalán nem bántam meg, hogy váltottam.

Pintér Robesz

Egyre több képernyő vesz körül bennünket: immár nem csak a tévének a képernyőjére gondolhatunk, hanem a számítógép, a táblagép és az okostelefon kijelzőjére is. A magyar közmédia a foci EB-re készült egy olyan alkalmazással, amivel útközben is követhetők voltak a futball események Androidot és iOS-t futtató készülékeken. A műsorban vendégünk volt Ősi György, az MTVA IT tanácsadója, akivel a jövőbeli fejlesztésekről is beszélt egy keveset. A foci EB után ugyanis jön az olimpia és más sportesemények is.

Ősi György: Tervezünk az olimpiára is egy ilyen alkalmazást, ami az olimpia méretei miatt sokkal összetettebb lesz, mint a foci EB alkalmazás. Nem csak egy közvetítés lesz, hanem két videostream lesz, továbbá a Kossuth rádió közvetítése is elérhető lesz a mobilalkalmazásban. Nem csak Android és iOS alapon, hanem Windows 8-as desktop alkalmazás is készül. Megjelent már ugyebár a Windows 8-nak a nyilvános bétaváltozata és egyre többen töltik le és erre is készülünk egy platformspecifikus alkalmazással. Ez egy új megjelenési forma és szeretnénk innovatívak lenni és erre a piacra is elsőként betörni. 

Híradó.hu: Sikeres az iPhone-ra és az Androidra letölthető foci-Eb app
(Itt meghallgatható a Netidőkben elhangzott beszélgetés Ősi Györggyel.) 

A Híradó.hu foci EB oldala: http://www.hirado.hu/FociEB.aspx

A napokban jelentette be a Microsoft a saját tábláját, a Surface-t. Vajon képes egy ilyen készüléket az integrált hardver+szoftver modellel sikerre vinni a Microsoft? Egyaránt találunk eszközöket az elmúlt évtizedből, amikor hasonló vagy közel hasonló modellel sikeres volt (XBox, netbookok) vagy félig-meddig kudarcot vallott a Microsoft (Zune, Windows Phone). Vajon a Surface-szel sikerül a felszínen maradni?

Először is szögezzük le, hogy a Surface nem teljesen ugyanabban a fogyasztói szegmensben versenyez, mint az iPad vagy az android táblák. Azok ugyanis mobiltelefonból kinövő táblák, ez meg egy laptopból / netbookból táblásított eszköz. Más a megközelítés, más a kiindulópont. A Surface sokkal agilisabb, az összes PC használót célbaveszi a világon.

Az iPad vagy egy androidos tábla azoknak jó, akiknek kicsi a mobil képernyője ahhoz, amit csinálni szeretnének. A Surface azoknak való, akiknek túl nagy és nehéz a laptop és ennél hordozhatóbb, kisebb eszközre van szükségük.

Az egyik fő különbség az adatbevitel. A táblákon nem jó gépelni, a Surface-en valószínűleg ez sokkal egyszerűbb és jobb lesz. A táblákon nem is feltétlenül baj, hogy nehézkes hosszú szövegeket gépelni, vagy dolgozni. A Surface-en viszont bár nem muszáj hosszú szövegeket gépelni, de akinek ehhez kell, valószínűleg nem fog csalódni benne (legalábbis ez az egyik fő cél).

A másik fő különbség a munkakörnyezet. Minden elismerésem az ikonografikus iOS-é és az azt pimaszul lemásoló androidé, de ezek a PC-s világhoz szokott emberek számára egyrészt idegenek másrészt egyszerűen pótmegoldások. A metrós Windows is új, de mégiscsak egy Windows, ami ismerős lehet a múltból (még, ha ez az ismeretség sokszor igen távoli is).

Kérdés hogyan tudja ezt a hibriditást kommunikálni a Microsoft (ez tábla is és kvázi netbook vagy ultrabook is) és hová, melyik kategóriába rakják a szakértők, a vásárlók a készüléket. Ha egyszerűen iPad kihívóként tekintenek rá, az nem igazán jó a Microsoftnak, mert ez nem csak arra való, amire az iPad (kényelmes tartalomfogyasztásra), hanem munkára is. Az eszköz hibriditása ebben a kettőségben rejlik.

A másik fő kérdés a készülékek árazása. A táblák terjedéséből is látni, hogy ez kardinális kérdés a globális piacon. Míg az USA-ban eladott táblák tízmillióiról beszélhetünk, mert az emberek javarészt megengedhetik maguknak harmadik eszköznek a laptop és az okostelefon mellé (ezeket ugyanis nem képes igazán kiváltani), addig például a közepesen fejlett Magyarországon az iPad egy kiváltságos kör játékszere, hasonlóan a világ túlnyomó részéhez. De még egy feleannyiba kerülő közép-felsőkategóriás androidos tábla is a hazai havi átlagbér több mint felébe kerül. Hasonló árazás mellett, ha a Surface nem képes (kis kompromisszumokkal) akár egy laptopot is kiváltani, akkor harmadik eszközként a laptop és a mobil mellett csak azok fognak beruházni rá, akik megengedhetik maguknak és nem akarnak harmadik kütyünek iPadet vagy androidos táblát venni.

A harmadik - egyben talán a legfontosabb kérdés - a felhasználói élmény, ami javarészt a metrósított Windowson múlik. Ha ez beválik, akkor venni fogják a készüléket. Venni fogják, mint táblát (a laptop és mobil mellé), mint netbookot (első vagy második gépnek) és, mint ultrabookot (laptop helyett). Persze a felhasználói élmény ma már nem egyszerűen a felhasználói felületen vagy az integrált megoldásokon múlik (de ezeket is kötelező kiválóra összerakni), hanem az ökoszisztémán (leegyszerűsítve az elérhető alkalmazásokon), amibe beleágyazódik az adott rendszer. Ebből a szempontból sem áll rosszul a Microsoft részben a PC-s múlt, részben a Windows Phone, mint harmadik mobil platform miatt. De a helyzet nem is túl rózsás. Ha nem sikerül meggyőzni a cégtől független fejlesztőket, hogy a megoldásaikat a Microsoft univerzum számára is tegyék elérhetővé vagy egyenesen ide fejlesszenek, akkor a Surface, csak a felszínt fogja karcolgatni.

Pár hónap múlva kiderül, amikor először kézbe vehetőek lesznek a Surface gépek és más Windows 8-as táblák, hogy sikerült-e jól összerakott eszközöket csinálni, milyen a platform, milyenek a hardverek. De újabb par hónap kell ahhoz, hogy látni lehessen be tud-e harmadik szereplőként lépni a Microsoft erre a piacra az Apple és az android platformok mellé. Nem elég ugyanis egy jó rendszert csinálni, ha az nem terjed el, amint azt láthattuk a Windows Phone esetében. A helyzet iróniája, hogy a Microsoft könnyen úgy járhat, mint az Apple a '80-as években a számítástechnika piacán, hiába volt ugyanis jó rendszere és eszközei, hosszú időre beragadt a versenytársai mögé.

Pintér Robesz