Netidők Blogtársaság

Elsősorban az okostelefonoknak, illetve táblagépeknek köszönhető, hogy ez a kifejezés egyre népszerűbb a hétköznapjainkban. Népszerűsége ellenére idegensége és meglepő jelentéstani háttere miatt kicsit rejtélyes ez a szószerkezet.

Az angol augmented reality szó szerinti magyar fordítása ’kiterjesztett valóság’. A szerkezet értelme pedig a következő: a térbeli környezet virtuális kiegészítése. Olyan alkalmazásokkal hozhatjuk létre a kiterjesztett valóságot, amelyek kamerával felszerelt, helymeghatározásra alkalmas, akár internetetésre is képes eszközre vannak telepítve. A kiterjesztett valóság a gyakorlatban azt jelenti, hogy például egy híres épületre vagy műemlékre irányított kamerával az augmented reality alkalmazás rávetíti a képre az épületről, műemlékről való tudni valókat. Az alkalmazási területe szinte határtalan, érdekes, izgalmas lehetőség.

Az angol kifejezés betűszó formájában is terjed: AR < augmented reality. A magyarban lefordítva, kiterjesztett valóság alakban használatos, illetve előfordul még az augmentált valóság forma is.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Lassan kiszállítják a Google Glass szemüvegeket a szerencsés fejlesztőknek, ami után első kézből lesznek felhasználói beszámolóink, élményeink a szemüveg mind a két oldaláról. Mind a szemüvegeket viselők, mind a viselők viselkedését elviselők elmondhatják tapasztalataikat. Az igazi kérdés azonban az, hogy mi magunk szeretnénk-e ilyen okos szemüveget? Ön vásárolna ilyet? Felvenné és használná, ha ilyet kapna ajándékba? Ha igen, akkor mire használná - mire való egy ilyen eszköz?

Én biztosan kipróbálnám, de én geek vagyok, úgyhogy az én véleményem nem sokat nyom a latban ilyen esetekben. Ahhoz, hogy az eszköz sikeres legyen, túl kell(ene) jutnia a terjedés szokásos nerd csoportjain és el kell(ene) jutnia az átlagos felhasználóig, a szomszédig, a szülőkig és végül a nagyszülők korosztályáig. Mire gondolok? Pár napja üdítőt vettem egy kis boltban, az előttem fizető kisnyugdíjas nénike mobilja megcsörrent, aki a legteljesebb természetességgel vette fel és kezdett bele a beszélgetésbe. Mindez sci-fi lett volna 20 évvel ezelőtt, mint ahogy most azt hat anakronisztikusnak elképzelni, hogy egy Google Glass szerű szemüveget használ egy 70 feletti néni vagy bácsi - például, hogy a boltban el tudja olvasni a címkéket, árcédulákat, összetevőket. Pedig szemüvege szinte minden ilyen korú embernek van ma már...

Kérdés, hogy mire használnák az emberek az okos szemüveget. Azt tudjuk, hogy már tömeges elterjedése előtt kitiltották az eszközt a sztriptíz bárokból, a kaszinókból, egyes éttermekből, munkahelyekről, annak feltételezett intruzív volta miatt, vagyis, hogy (szinte) észrevétlen lehet vele fényképeket és videókat készíteni és egyúttal megosztani. Persze rossz az, aki rosszra gondol.

A Glass készítői szerint a szemüveg a kép- és mozgókép készítésen-közvetítésen felül alkalmas még guglizásra (hangvezérléssel), szövegek fordítására, a pontos idő vagy az időjárási előrejelzés megnézésére, magunk elé vetíteni egy útvonalat, sportolásra, emlékeztetőkhöz, események (például beütemezett találkozók) jelzésére...

A kiinduló lista persze idővel bővülhet, számomra az azonban elgondolkodtató volt, hogy az egyébként technológiára nyitott, huszonegynéhány éves gazdaságinformatikus hallgatóim egy jelentős részének egyáltalán nem kellene egy ilyen eszköz. Túlságosan intimnek, nehezen használhatónak, egyúttal feleslegesnek is tartották, amikor felmerült ez a kérdés. És ezzel visszajutunk a használhatóság kérdéséhez: mire való egy Google Glass? Ha ezt sikerül jól, 2-3 kulcs használati móddal megfogni és azt ügyesen kommunikálni, transzparenssé, felismerhetővé, átadhatóvá tenni, akkor feltehető, hogy az emberek akarni fognak saját eszközt. Addig azonban marad a kíváncsisággal kevert idegenkedés.

Előre talán furcsán fog hangzani, de azt hiszem a Google Glass egy újabb fontos állomás abban a folyamatban, ami elvezethet minket a cyborggá váláshoz, aminek révén a biológia és a gépek (az élő és a holt) bennünk találkoznak és megváltoztatnak minket valamint a környezetünkkel való viszonyunkat. Persze már maga az egyszerű szemüveg is ilyen, vagy az okostelefon, de a kettő ötvözeteként létrejött okos szemüveg igazán az első viselhető tömeges fogyasztási eszköz, ami szemmel láthatóvá teszi ezt a folyamatot. Talán ezért rémiszt halálra tudat alatt annyi embert a Google Glass használata. A sikerhez tehát ezt a gátat is át kell törni.

Amivel megint csak visszajutok a kiinduló kérdéshez: valójában mire való a Google Glass? Valójában mire fogják használni? Itt van újra egy remek eszköz, egy megoldás, ami keresi a helyét, hogy mire alkalmas, hogy mi az a probléma, amire a megoldást jelenti majd.

Pintér Robesz

Furcsa helyzetben voltunk mi magyarok mindig is: nagy lelkesedéssel próbáltunk a háziszámítógép forradalom élvonalában haladni. Így fordulhatott elő, hogy több olyan géptípus is létezett, ami szinte csak nálunk lett "világhírű".



Mai cikkünkben, amely egy több részes sorozat első fejezete (a sorozat maga olyan számítógépekről szól, amelyek csak Magyarországon lettek kiemelkedően népszerűek) a Commodore 264-es családdal foglalkozunk majd, amelynek három képviselője közül kettő is "letarolta" annak idején a magyar piacot - egyikőjük a Plus/4 (alias "pluszi"), másik képviselőjük a C16 volt. A család harmadik 'komoly' tagja, a C116 sehol nem ért el átütő sikert olyannyira, hogy sokan mind a mai napig nem hallottak róla. Azonban ez a família ennél sokkal többől állt.
1984 január 13. Jack Tramiel, a Commodore első embere két nappal lemondása előtt büszkén pózolt a CES-en (Consumer Electronic Show) a cég két új termékét kezében tartva. Ezek a Commodore 264 és a Commodore 364 voltak.



A két új modell 8 bites volt, a C64-hez képest 50 paranccsal továbbfejlesztett BASIC-et (BASIC 3.5) tartalmazott, kezelte a C64 floppymeghajtóját és nyomtatóit a sztenderd IEC buszon keresztül, hasonló RF modulátort tartalmazott, mint a C64. A két készülékben beépítve egy TRI-Micro "3 Plus 1" szoftveercsomag is terveztek szövegszerkesztővel, táblázatkezelővel, adatbáziskezelővel és grafikai programmal - a 264-es család ugyanis szándékoltan a kis, otthoni irodáknak készült. A 364-es emellett még egy Magic Voice nevű beszédszintetizátort is tartalmazott (a sors iróniája, hogy a Commodore mérnökei Tragic Voice-nak hívták).



A TED chip

A sorozat lelke a TED chip volt, amely jócskén megnövelt képességekkel rendelkezett a C64-hez képest: egyszerűsítette a hardver felépítését, több színt jelenített meg, azonban a hang implementációja gyengébbre sikerült. A 264-es sorozatot a Timex Sinclair (a ZX Spectrum amerikai változatai) ellen indították a ViC-20-ast leváltandó, amelyet akkortájt már csak 100 dollárért árultak. Mindenképpen egy 64KByte RAM-os gépet akartak piacra dobni.
A család első megjelent tagja a gumimembrános billentyűzetes Commodore 116 lett. A Commodore 232 néven futó változat egy visszavágott 32 KByte-os verzió lett volna soros port nélkül, azonban csak prototípusig jutott, bolti forgalmazásba nem került. Ugyanígy járt a C364, amelyből gyakorlatilag kettő darab készült összesen - a CES-en csak a modelljét mutatták be.



A Plus/4-es

A Commodore 264 nevét végülis Plus/4-re változtatták és megjelent a készülék. Maga az ötlet, hogy 4 fontos felhasználói program a ROMban van és ingyen rendelkezésre áll 1984-ben forradalminak számított, azonban s beépített "programok" szinvonala tragikus volt, gyakorlatilag használhatatlan lett a szövegszerkesztő, amely csupán 99 sornyi (!) szöveget volt képes kezelni, a táblázatkezelő és az adatbázis alkalmazás pedig teljesen komolytalanra sikerült, sokszor lefagyott, vagy funkciók nem működtek benne. A Plus/4 emellett nem rendelkezett spriteokkal és a hang terén is gyengébben teljesített, mint a C64, így játék célra sem volt annyira megfelelő. A Commodore kifejlesztett egy speciális flopimeghajtót a 264-es családhoz, amely a 1551 nevet viselte és négyszer gyorsabb volt, mint a 1540-es és 1541-es egységek, hiszen nem a soros portra, hanem a bővítő-portra kellett csatlakoztatni - azonban ezt is csak limitált mennyiségben gyártották. Külön érdekesség, hogy sem a joystick port, sem a magnó csatlakoztatása nem volt kompatíbilis az addigra már hatalmas sikernek számító C64-ével - ez is hozzájárult a bukáshoz.
A Plus/4-ből mindösszesen 400000 példányt gyártottak, ebből mintegy 150ezret az Egyesült Államokban illetve abban a régióban adtak el, az európai (német) gyártású példányok (150000) mérsékelt német sikerei után igen sok készülék a raktárakban porosodott - ekkor jött kapóra a Commodore-nak a magyar iskolaszámítógép pályázat, amelyet megnyert a Plus/4, így a becslések alapján mintegy 50000 példány jutott Magyarországra iskolai és magánfelhasználásra. Amikor a boltokban megjelent, hatalmas sorbanállások és előjegyzések mellett lehetett hozzájutni az akkor 10000 forint körüli masinához, amely lényegesen olcsóbb volt, mint a C64, így pillanatok alatt elkapkodták a szállítmányokat az olcsó háziszámítógépekre vágyó tömegek.



Commodore-16

A Plus/4-es kisöccse a C16 lett, amelyből már eleve kihagyták az irodai programcsomagot, az egyszerűség kedvéért a C64-es (más színű) házába költözött és annak billentyűzetét kapta meg - mindezt az olcsóbb előállítás okán. Összesen 16KByte RAM-mal rendelkezett, amellyel kimondottan a 16KByte-os Spectrummal akart versenyezni, azonban a Plus/4-essel való kompatibilitása miatt eleve nagyobb szoftverválasztékra számíthatott.
A gép - mondjuk ki - a világon mindenütt megbukott, azonban a gyártó, látva a Plus/4 magyarországi sikerét kihasználta a kínálkozó alkalmat, és a C16 eladhatatlan raktárkészleteit Magyarországon értékesítette - így fordulhatott elő, hogy nemcsak egy komplett magyar programozó és fejlesztőgeneráció nőtt fel a C264 család tagjain (amelynek legnagyobb szoftvergyártója a Novotrade volt és amely programjainak több, mint fele magyar készítésű), hanem a C16 voltaképpen "magyar" számítógéppé, hungarikummá vált: a lelkes fejlesztők rengeteg C64-es játékot konvertáltak, fordítottak magyarra a rengeteg itt készült program mellett, hiszen a Commodore mérnökei szerint is a C64 programok 90%-a konvertálható volt. Nincsenek adatok arról, mennyi C16 és C116 készült, csak az biztos, hogy a gumibillentyűzetes változatból (C116) jóval kevesebbet gyártottak és ezt csak Európában forgalmazták. A C 16-ost Argentinában licencben gyártották, ennek ellenére nem aratott sikert dél-Amerikában sem.



Miért lett kudarc a C-264 család?

Ennek sok oka van, egyrészt Jack Tramiel kilépésével káosz uralkodott el a Commodore háza táján, a TED chippel, a beépített szoftverekkel rengeteg gond volt, a gépek nem voltak megfelelően pozícionálva a piacon, hiszen egyenesen a nagyon sikeres C64-el kellett versenyezniük, nem pedig a Spectrumokkal, a sprite-ok hiánya és a gyengébb hang pedig "béna" érzetett keltett akkor is, ha jobb volt a gépek BASIC-je. A forradalmi ötletek (ROM-ba épített irodai szoftvercsomag illetve beszédszintetizátor) nem voltak elég fejlettek és befejezettek, így csúnyán megbuktak: aki pedig játszani akart, inkább a C64-et választotta (a Commodore például összesen egy féle joystickot kínált a 264-es családhoz). Nekünk magyaroknak viszont az ide bekerült rengeteg Plus/4 és C16 miatt talán ez a számítógépcsalád lett az egyik leginkább ismert és elismert - s valóban igazi Plus/4 & C16 nagyhatalom lettünk, hiszen ezek a gépek arányaikban a legnagyobb számban itt találtak vevőre vagy tulajdonosra.

Dragon György
(A cikk eredetileg 2012. május 5-én jelent meg a GameStar Online-on.)

Amikor web2.0-ról, felhasználók által generált tartalmakról beszélünk, elsősorban a blogok és a közösségi oldalak jutnak eszünkbe, és hajlamosak vagyunk megfeledkezni a Wikipediáról. Pedig az online enciklopédia az egyik legszebb példája a „user generated contentnek”: a világ 2 milliárd internetezője szerkesztheti, írhatja; pontosan annyian, ahányan informálódhatnak belőle.

Azt gondolhatnánk, hogy a Wikipediát minden netező ismeri, hiszen a Google találati listáján is rendszeresen belefuthatunk a keresésünkre rímelő wiki-szócikkre. Ennek ellenére a magyar netpolgárok 8 százaléka még nem is hallott a netes enciklopédiáról, további 20 százalékuk pedig bár hallotta már a Wikipedia nevet, igazán nem tudja, mit is takar a szó. Az NRC friss felmérése szerint tehát a netezők kevesebb, mint háromnegyede ismeri a Wikipediát, amely saját magát egy több nyelvű, nyílt tartalmú, a nyílt közösség által fejlesztett webes világenciklopédiaként definiálja.

Akik viszont ismerik, azok használni is szokták, igaz, rendszeres Wikipedia-használónak csak minden harmadik internetező nevezhető. Magyar nyelvű szócikkeket közülük szinte mindenki szokott olvasni, angol nyelvű wiki-oldalakon 43 százalékuk, egyéb nyelven íródottakon pedig 7 százalékuk böngészik. Egy-egy szócikk közvetlenül a Wikipediában történő megnyitása még a rendszeres használóknak is csak az egyharmadára jellemző – sokkal gyakoribb, hogy az olvasók a Google találati listájáról jutnak el az enciklopédiára.

A férfiak és a nők nagyjából azonos arányban használják a Wikipediát, az életkor növekedésével párhuzamosan azonban csökken a használat valószínűsége. Míg a 18-29 éves internetezők közel 60 százaléka tekinthető rendszeres Wiki-használónak, addig az ötven felettiek esetében már csak 17 százalék ez az arány. Az sem meglepő, hogy az iskolai végzettség is hatással van az enciklopédia „forgatására”: az érettségizett, de különösen a diplomás netezők körében több mint kétszer nagyobb arányban találunk rendszeres Wikipedia olvasókat, mint az alapfokú végzettségűek között.

A rendszeres használókban egyébként valamivel pozitívabb kép él a Wikipediáról, mint az alkalmi használókban; de a nagy többség alapvetően naprakésznek, megbízhatónak és alaposnak tartja a benne található információkat. Igaz, maradéktalanul elégedettnek e tekintetben a rendszeres használóknak is csupán 16 százaléka tekinthető.

Az enciklopédiában fellelhető hibákra, hiányosságokra utal az is, hogy a rendszeres használók közül minden hatodik tett már valamit azért, hogy alakítson egy-egy szócikk tartalmán: kiegészítette, kijavította azt, vagy jelezte a pontatlanságot a szerkesztőnek. A Wikipediát rendszeresen böngészők 5 százaléka pedig saját szócikket is hozott már létre.

Esetleges pontatlanságai ellenére azonban azzal nem sokan vitatkoznak, hogy a Wikipedia nagy segítséget nyújt a mindennapokban – az enciklopédiát használók 89, a rendszeres használók 94 százaléka egyetért ezzel az állítással.

Kurucz Imre

A felmérést az NRC 2012. szeptember 23-27. között végezte 1000 internet-használó online megkérdezésével. Az adatbázist az Millward Brown – TNS Hoffmann NOK kutatásának offline adataival súlyoztuk, így az a legfontosabb demográfiai ismérvek tekintetében reprezentatív a legalább hetente internetező 18-75 éves magyar lakosságra nézve.

November 25-én kezdődik – a most következő hosszú hétvégén – a mobilfejlesztők első komolyabb összejövetele itt, Magyarországon, Mobil Weekend címmel, a VAM Design Centerben. A programban szerepel mobilalkalmazások versenye, kiállítás, workshop és helyszínbejáró-pontszerző játék is. Előzetes kedvcsinálót kértünk és kaptunk Turcsán Tamás Pétertől, az egyik szervezőtől.

Turcsán Tamás Péter: Mi azt gondoljuk, hogy nem csak a mobil alkalmazás-fejlesztőknek érdemes összejönni ezen a hétvégén – őket mi összegereblyézzük egy verseny erejéig – a mobilkedvelőket szeretnénk ott látni, azokat is, akik csak a technológia iránt érdeklődnek, de azokat is, akik a játékok és a lazább dolgok iránt is érdeklődnek, hiszen ezen a területen is rengeteg érdekesség és újdonság várja őket. Egy mini expón mutogatjuk be a legnagyobb újdonságokat, valamint folyamatosan előadások workshop-ok lesznek.

Nagyistók Tibor: Hetvenkét órán zajlik majd egy fejlesztői verseny – mi fog történni?

Turcsán Tamás Péter: Nyúzni fogjuk a fejlesztőket azokkal a feladatokkal, amiket mi adunk nekik. 51 ötletet gyűjtöttünk be a Facebook-on, ezt mostanra sikerült 11-12 darabra redukálnunk – nagyon jó applikációs ötletek jelentek meg. Fejlesztők, grafikusok és marketingesek állnak majd neki annak, hogy ez alatt a három nap alatt ebből valamiféle végeredményt is produkáljanak.

Nagyistók Tibor: A mobil expón gátlástalanul lehet nyomkodni az új fejlesztésű alkalmazásokat a mobilokon?

Turcsán Tamás Péter: Azt reméljük, hogy egy csomó újdonságot tudunk bemutatni. Egészen bizonyos, hogy az új alkalmazásokat is mindenki szeretné megismerni. Legjobb tudomásom szerint Magyarországra érkeznek most már egyre többen azok a játékcégek is, akik a mobilalkalmazásokat tartják szem előtt leginkább.

Nagyistók Tibor: Mik most a mobilalkalmazások trendjei?

Turcsán Tamás Péter: Én azt látom, hogy két nagyon érdekes trend van a magyar alkalmazásokon belül is: a szórakoztató alkalmazások, tehát a játékok, a másik pedig hogy valami olyan használható eszközt adjanak a kezünkbe, amivel könnyebben tudunk pl. tankolni, megtalálni a környezetünkben levő éttermeket, vagy bármiféle hasznos segédeszközt a mobilhoz.

Nagyistók Tibor: A Mashable nevű közösségi oldalon folyamatosan vitatkoznak a különféle közösségi szolgáltatásokról. Most erős vita bontakozott ki az augmented reality, tehát a kiterjesztett valóság mobiltelefonos alkalmazások témakörében. Tehát megyek az utcán és a Parlamentnél járva az infókat látom a épületről a kijelzőn. …

Turcsán Tamás Péter: Nálunk is van most egy ötlet, ami egészen érdekes. Ez is egy augmented reality-t próbál megvalósítani: egy virtuális lakberendező programot álmodott meg a fiatalember, nekem nagyon tetszik az ötlet.

Folytatás a hétvégén a VAM Design Centerben.