Netidők Blogtársaság

Egyre többen vagyunk a világban, akik régi hardverek iránt rajonganak, ezeket mentik, javítják, sőt vannak, akik tovább is gondolják az eredeti készülékeket.

MiST

A MiST a lengyel fejlesztő, Lotharek munkája, aki már több érdekes retro-eszközt készített, főleg Amigára, de Atari ST, Commodore, ZX Spectrum gépekre is fejleszt. Legújabb fejlesztése a MiST, ami egy FPGA masina (FPGA = Field-programmable Gate Array, magyar fordításban a felhasználás helyén programozható logikai kapumátrix) egy olyan eszköz, amely programozható logikai komponenseket és logikai összeköttetéseket tartalmaz.

MiST alaplap

Egyszerűen elmagyarázva egy FPGA úgy programozható, hogy viselkedésében már létező (vagy akár képzeletbeli, tervezés alatt álló) processzoroknak, vagy chipeknek feleljen meg anélkül, hogy ezeket a chipeket meg kéne venni. Például ma már nem lehet kapni a Motorola 68000-es családjának tagjait, azonban az FPGA segítségével a rendszert fel lehet úgy programozni, hogy olyan legyen, mint egy igazi 68000-es. Ugyanezt a rendszert utána át lehet programozni mondjuk egy MOS 8502-es processzorra, ami például a C64-esben is volt. Ez nem emuláció, hanem gyakorlatilag a processzorok „lemásolása”, virtualizálása.

A MiST egy ilyen FPGA alapú készülék, a neve azért MiST, lévén az a AMiga és az Atari ST neveiből van összetéve. Korszerű eszközökből felépítve 4 USB csatlakozót, VGA kimenetet, Atari és Amiga kompatibilis joystick bemeneteket és kártyaolvasót is tartalmaz. Ez utóbbi segítségével fel lehet rá tölteni az Atari ST „magot” és a TOS 1.04 operációs rendszert, amelytől a rendszer teljes értékű, de mai, korszerű eszközökkel (billentyűzet, egér, monitor) felhasználható Atari ST lesz. Egy reset és egy kártyacsere után egy Amiga mag és egy KickStart feltöltésével a MiST teljes értékű Amigaként működik. Csoda? Dehogy, csak az FPGA és az okos tervezés eredménye. Szinte biztosra vehető, hogy a MiST a jövőben további 68000-es alapú számítógépeket is futtathat majd, olyanokat, mint az ősi MacIntosh, Sega Megadrive, Neo Geo, vagy akár a 68008-as alapú Sinclair QL. Azt hiszem minden retro rajongó álma válna valóra, ha ezek a magok is elkészülnének.

A MiST egy apró kis dobozban kapható, ára a vásárolt darabszámtól függően 176-194 euró között váltakozik. A készülékhez egyik operációs rendszer és mag sem jár, azokat az internetről lehet letölteni.

MiST dobozban

Elkészültek az első C64 laptopok!

Március 23-án az Ebay-en jelentek meg az első elkészült C64P-k, amelyek gyakorlatilag C64 laptopok. A készülék a C64 DTV (joystickba épített C64) alaplapját, egy SD2IEC kártyát (ezzel lehet SD memóriakártyáról tölteni programokat) tartalmaz egy 7”-es, színes képernyős netbook házban. A C64P televízióhoz is csatlakoztatható, és sztenderd C64 (9 tűs) joystickokat is fogad. A licitben 310 fontig jutott el a készülék, amelyből eddig 5 darabot gyártottak - a problémát a nagyon nehezen beszerezhető C64 DTV alaplapok okozzák.

C64 DTV

Ezért aki ilyen C64 laptopot szeretne jobban jár, ha a készítőknek elküld egy C64 DTV alaplapot vagy készüléket a megrendeléssel - a többit ők már intézik.

C64p - hordozható Commodore

Amiga 500 egy floppy dobozában?

Spanyol fejlesztők nemrégiben érdekes retro projecttel rukkoltak elő - úgy gondolták, hogy nagyon sok nosztalgiázónak megvannak még a régi lemezei, netán eredeti tartalmakkal, amelyeket ma már nehéz elolvasni, hiszen a PC-k lemezegységei nem kompatibilisek az Amigával. S bár az internetről szinte minden Amiga tartalom letölthető ADF fileok formájában, az igazi Amigás imádja hallgatni, ahogy kattog a floppy meghajtó (én speciel sosem szerettem).

Armiga prototípus

Készülékük az Armiga névre hallgat, ugyanis egy két magos ARM procis apró alaplap emulálja az Amigát, amely egy saját gyártású interfész segítségével kezeli a floppy meghajtót, amely segítségével a készülék úgy viselkedik, mint egy 1 MB memóriával rendelkező Amiga 500-as. A különbség csak annyi, hogy az egész akkora, mint egy külső Amiga 3,5”-es floppy meghajtó. Az Armiga rendelkezik USB portokkal, ahova sztenderd billentyűzetet és egeret lehet csatlakoztatni, van HDMI kimenete a korszerű TV-khez, felszerelték SD kártya olvasóval a modern ADF file-ok elolvasásához és megtalálható rajta egy ethernet csatlakozó hálózati adatforgalomhoz. Maga a készülék képes az ADF file-okat kiírni floppyra, illetve a floppykból ADF file-okat gyártani. Érdekesség, hogy az Amiga üzemmód mellett a készülék Android 4.2 operációs rendszerrel is rendelkezik, így pedig teljes értékű Androidos asztali számítógépként is használható, lehet vele böngészni, játszani, filmeket nézni stb...

Az Armiga maga

A fejlesztők tervei szerint amennyiben sikeres lesz a gyűjtés, akár MegaDrive, Neo Geo vagy Atari ST emuláció is elképzelhető a jövőben. A projectet jelenleg közösségi gyűjtéssel próbálják megvalósítani, ennek linkje: http://igg.me/at/armigaproject

Gyu, a sziporkamester

Nagy divat mostanság a modern játékokat átültetni a nyolcvanas évek 8 bites grafikai világára. Legalábbis egy demó erejéig. Ez a rövid videó az Assassin Creedet mutatja be, ahogy a Commodore-on láthattuk volna. Érdekessége, hogy a grafikájáért egy magyar, Kalocsai Balázs felel.

Toochee, a Galaktikus

Furcsa helyzetben voltunk mi magyarok mindig is: nagy lelkesedéssel próbáltunk a háziszámítógép forradalom élvonalában haladni. Így fordulhatott elő, hogy több olyan géptípus is létezett, ami szinte csak nálunk lett "világhírű".



Mai cikkünkben, amely egy több részes sorozat első fejezete (a sorozat maga olyan számítógépekről szól, amelyek csak Magyarországon lettek kiemelkedően népszerűek) a Commodore 264-es családdal foglalkozunk majd, amelynek három képviselője közül kettő is "letarolta" annak idején a magyar piacot - egyikőjük a Plus/4 (alias "pluszi"), másik képviselőjük a C16 volt. A család harmadik 'komoly' tagja, a C116 sehol nem ért el átütő sikert olyannyira, hogy sokan mind a mai napig nem hallottak róla. Azonban ez a família ennél sokkal többől állt.
1984 január 13. Jack Tramiel, a Commodore első embere két nappal lemondása előtt büszkén pózolt a CES-en (Consumer Electronic Show) a cég két új termékét kezében tartva. Ezek a Commodore 264 és a Commodore 364 voltak.



A két új modell 8 bites volt, a C64-hez képest 50 paranccsal továbbfejlesztett BASIC-et (BASIC 3.5) tartalmazott, kezelte a C64 floppymeghajtóját és nyomtatóit a sztenderd IEC buszon keresztül, hasonló RF modulátort tartalmazott, mint a C64. A két készülékben beépítve egy TRI-Micro "3 Plus 1" szoftveercsomag is terveztek szövegszerkesztővel, táblázatkezelővel, adatbáziskezelővel és grafikai programmal - a 264-es család ugyanis szándékoltan a kis, otthoni irodáknak készült. A 364-es emellett még egy Magic Voice nevű beszédszintetizátort is tartalmazott (a sors iróniája, hogy a Commodore mérnökei Tragic Voice-nak hívták).



A TED chip

A sorozat lelke a TED chip volt, amely jócskén megnövelt képességekkel rendelkezett a C64-hez képest: egyszerűsítette a hardver felépítését, több színt jelenített meg, azonban a hang implementációja gyengébbre sikerült. A 264-es sorozatot a Timex Sinclair (a ZX Spectrum amerikai változatai) ellen indították a ViC-20-ast leváltandó, amelyet akkortájt már csak 100 dollárért árultak. Mindenképpen egy 64KByte RAM-os gépet akartak piacra dobni.
A család első megjelent tagja a gumimembrános billentyűzetes Commodore 116 lett. A Commodore 232 néven futó változat egy visszavágott 32 KByte-os verzió lett volna soros port nélkül, azonban csak prototípusig jutott, bolti forgalmazásba nem került. Ugyanígy járt a C364, amelyből gyakorlatilag kettő darab készült összesen - a CES-en csak a modelljét mutatták be.



A Plus/4-es

A Commodore 264 nevét végülis Plus/4-re változtatták és megjelent a készülék. Maga az ötlet, hogy 4 fontos felhasználói program a ROMban van és ingyen rendelkezésre áll 1984-ben forradalminak számított, azonban s beépített "programok" szinvonala tragikus volt, gyakorlatilag használhatatlan lett a szövegszerkesztő, amely csupán 99 sornyi (!) szöveget volt képes kezelni, a táblázatkezelő és az adatbázis alkalmazás pedig teljesen komolytalanra sikerült, sokszor lefagyott, vagy funkciók nem működtek benne. A Plus/4 emellett nem rendelkezett spriteokkal és a hang terén is gyengébben teljesített, mint a C64, így játék célra sem volt annyira megfelelő. A Commodore kifejlesztett egy speciális flopimeghajtót a 264-es családhoz, amely a 1551 nevet viselte és négyszer gyorsabb volt, mint a 1540-es és 1541-es egységek, hiszen nem a soros portra, hanem a bővítő-portra kellett csatlakoztatni - azonban ezt is csak limitált mennyiségben gyártották. Külön érdekesség, hogy sem a joystick port, sem a magnó csatlakoztatása nem volt kompatíbilis az addigra már hatalmas sikernek számító C64-ével - ez is hozzájárult a bukáshoz.
A Plus/4-ből mindösszesen 400000 példányt gyártottak, ebből mintegy 150ezret az Egyesült Államokban illetve abban a régióban adtak el, az európai (német) gyártású példányok (150000) mérsékelt német sikerei után igen sok készülék a raktárakban porosodott - ekkor jött kapóra a Commodore-nak a magyar iskolaszámítógép pályázat, amelyet megnyert a Plus/4, így a becslések alapján mintegy 50000 példány jutott Magyarországra iskolai és magánfelhasználásra. Amikor a boltokban megjelent, hatalmas sorbanállások és előjegyzések mellett lehetett hozzájutni az akkor 10000 forint körüli masinához, amely lényegesen olcsóbb volt, mint a C64, így pillanatok alatt elkapkodták a szállítmányokat az olcsó háziszámítógépekre vágyó tömegek.



Commodore-16

A Plus/4-es kisöccse a C16 lett, amelyből már eleve kihagyták az irodai programcsomagot, az egyszerűség kedvéért a C64-es (más színű) házába költözött és annak billentyűzetét kapta meg - mindezt az olcsóbb előállítás okán. Összesen 16KByte RAM-mal rendelkezett, amellyel kimondottan a 16KByte-os Spectrummal akart versenyezni, azonban a Plus/4-essel való kompatibilitása miatt eleve nagyobb szoftverválasztékra számíthatott.
A gép - mondjuk ki - a világon mindenütt megbukott, azonban a gyártó, látva a Plus/4 magyarországi sikerét kihasználta a kínálkozó alkalmat, és a C16 eladhatatlan raktárkészleteit Magyarországon értékesítette - így fordulhatott elő, hogy nemcsak egy komplett magyar programozó és fejlesztőgeneráció nőtt fel a C264 család tagjain (amelynek legnagyobb szoftvergyártója a Novotrade volt és amely programjainak több, mint fele magyar készítésű), hanem a C16 voltaképpen "magyar" számítógéppé, hungarikummá vált: a lelkes fejlesztők rengeteg C64-es játékot konvertáltak, fordítottak magyarra a rengeteg itt készült program mellett, hiszen a Commodore mérnökei szerint is a C64 programok 90%-a konvertálható volt. Nincsenek adatok arról, mennyi C16 és C116 készült, csak az biztos, hogy a gumibillentyűzetes változatból (C116) jóval kevesebbet gyártottak és ezt csak Európában forgalmazták. A C 16-ost Argentinában licencben gyártották, ennek ellenére nem aratott sikert dél-Amerikában sem.



Miért lett kudarc a C-264 család?

Ennek sok oka van, egyrészt Jack Tramiel kilépésével káosz uralkodott el a Commodore háza táján, a TED chippel, a beépített szoftverekkel rengeteg gond volt, a gépek nem voltak megfelelően pozícionálva a piacon, hiszen egyenesen a nagyon sikeres C64-el kellett versenyezniük, nem pedig a Spectrumokkal, a sprite-ok hiánya és a gyengébb hang pedig "béna" érzetett keltett akkor is, ha jobb volt a gépek BASIC-je. A forradalmi ötletek (ROM-ba épített irodai szoftvercsomag illetve beszédszintetizátor) nem voltak elég fejlettek és befejezettek, így csúnyán megbuktak: aki pedig játszani akart, inkább a C64-et választotta (a Commodore például összesen egy féle joystickot kínált a 264-es családhoz). Nekünk magyaroknak viszont az ide bekerült rengeteg Plus/4 és C16 miatt talán ez a számítógépcsalád lett az egyik leginkább ismert és elismert - s valóban igazi Plus/4 & C16 nagyhatalom lettünk, hiszen ezek a gépek arányaikban a legnagyobb számban itt találtak vevőre vagy tulajdonosra.

Dragon György
(A cikk eredetileg 2012. május 5-én jelent meg a GameStar Online-on.)

A hétköznapokban gyakran előfordulnak ilyen esetek - regények, filmek tucatjai szólnak arról, hogyan lesznek egykori ellenségek barátokká. Most azonban két konkurens számítógép-platformról van szó, méghozzá az egyik szinte bizonyosan okolható a másik "haláláért". S míg az Apple ma a világ legnagyobb cége, addig az Amiga lassan már csak néhány ezer rajongó dolgozószobáiban és titkos álmaiban él tovább. Nem volt ez mindig így...

A barátnő mindent vitt, majd az Alma beelőzött...
Az 1990-es évek elején az Apple legnagyobb versenytársai az Amiga és az Atari voltak - leszámítva a piacot épp meghódító IBM kompatíbilis PC-ket. Az Apple akkortájt igencsak szenvedett, mára szinte elfeledett Quadra, Performa és Centris modelljei mind alulmaradtak a konkurenciával szemben. Azonban a verseny az Apple-nek kedvezett: Steve Jobs visszatérése után a cég virágozni kezdett, míg az Amiga és az Atari szépen-lassan eltüntek a süllyesztőben. A Commodore 1994-es csődje után az Amigának már nem maradt esélye, hogy valaha domináns platform legyen - az örökséggel rosszul sáfárkodó cégek pedig egyenesen tönkretették a márkát. A 90-es évek végén és a 2000-es évek elején az Apple új termékvonalat dobott piacra - a PowerPC G4 processzoros új család (PowerMac G4, Mac Mini G4, eMac G4, Powerbook G4) sikereket hozott a cégnek, nemcsak teljesítményével, hanem megújított designjával - a Mac Mini, vagy a képernyővel egybeépített eMac rengeteg rajongót gyüjtött a cég mellé.  S ez az a pont, amelytől kezdve már számunkra nem érdekes az Apple további sorsa, amelyet lassan mindenki kívülről tud: Intelre váltás, iPhone, iPod, iPad, Mac Air és társai jellemzik a világ jelenleg legnagyobb cégét. Ami számunkra érdekes az a G4 termékvonal további, "érdekes" utóélete.

Próbálkozások az Amigával
Több cég is létezik mind a mai napig, amelyek a kicsi, de fanatikus Amiga rajongótábort életben tartják. Ezek jó része ugyanazon a vonalon haladt, mint az Apple - a Motorola processzoros korszak után az Amigák gyorsítói is PowerPC alapúak lettek, ezek generációival fejlődve (G3, majd G4-es gyorsítókártyák is megjelentek). Ezeket a kártyákat egy közös dolog jellemzi - jócskán felgyorsították a létező Amiga platformokat, viszont nagyon drágák mind a mai napig: például egy Blizzard PPC 603e+ kártya, Amiga 1200-as részére akár 400 euróig is felmehet az Ebay-en (már rég nem gyártanak ilyesmit). Mára szinte meg is szűnt az ilyen jellegű kártyák fejlesztése és gyártása egy-két példától eltekintve. Azonban mégiscsak előkerült egy egykori ellenség a múlt homályából, ami/aki képes segíteni az Amigásokon. Ez az "ellenség" pedig nem más, mint az Apple! A jelenség igencsak érdekes, hiszen az Apple hardverei megjelenésükkor igencsak drágák voltak - ahogy az Amiga gyorsítókártyák sem olcsóak. Azonban a sok-sok elmúlt év, a nagy mennyiségű fellelhetőség és a platformváltás PowerPC-ről Intelre igencsak olcsóvá tette a régebbi Apple modelleket. A G4-es Apple termékekben pedig ugyanaz a PowerPC G4 processzor-család ketyeg, mint megannyi Amigás turbókártyában.

Morfolódjunk csak
A kicsi, de lelkes Amigás fejlesztőtábort nemcsak a hardver, hanem a szoftver, azaz az operációs rendszer szétválása is sújtotta - Az AmigaOS4 mellett (amely PowerPC-s rendszer és 2006-ban jelent meg, ma 4.1-nél tart) több alternatíva is létezik, ezek egyike a MorphOS, amely egyes részei nyílt forrásúak, míg mások nem azok, ahogy a kernel sem. A MorphOS egy régóta fejlesztés alatt álló Amiga kompatíbilis operációs rendszer Power PC processzorokra, eredetileg a Pegasos PowerPC káryákhoz készítették. Azonban a fejlesztők rájöttek a tutira: ott van az a sok jó, fürge, használatból kivont G4-es Mac, miért is ne futna az Amiga kompatíbilis operációs rendszer azokon is?  A MorphOS 2.4 már támogatta a Mac Mini G4-et, majd a MorphOS 2.5 és 2.6 behozta az eMac G4 és a PowerMac G4 támogatást - mára azt is megéltük, hogy a soha meg nem született Amiga laptop ötlete is megvalósítható - csak a legújabb MorphOS és egy PoweBook G4 kell hozzá. A MorphOS voltaképpen minden olyan klasszikus Amiga programot képes futtatni, amelyek rendszerbarát módon lettek megírva - tehát kompatíbilis a klasszikus Amigával. S ami a legcsodásabb az egész dologban az az, hogy egy "újabb" PowerMac G4 manapság akár 20-25 ezer forintért (!) is beszerezhető (gyakorlatilag ez egy klasszikus Amiga ára is), amiért már GHz feletti órajelet, ATI grafikus chipet és akár több száz MB memóriát, merevlemezt és optikai meghajtót is kaphatunk.  S akkor nem is beszéltem az Amiga laptopról... Azért azt ne felejtsem, hogy a MorphOS nem ingyenes (80 euró egy Mac Mini G4-re vagy PowerMac G4-re, 111 euró egy PowerBook G4-re) - de még egy olcsó Apple hardver mellett is jobban jövünk ki vele, mint egy 400 eurós PowerPC Amiga turbókártyával.

Az én Amiapple-m
Magam a közeljövőben várhatóan egy Mac Mini G4 büszke tulajdonosa leszek, amelyen MorphOS fog futni - visszatér az életembe a napra kész Amiga rendszer, internettel, hálózattal, hang és filmlejátszással, ahogy az 2012-ben illik - s mindez az Applenek köszönhetően. Fura, mi?  Aki szeretne csatlakozni hozzám, most láttam egy eMac G4 hirdetést 23000 forintért (800 MHz/1GB RAM/ATI Radeon 32MB/40GB HDD/Pioneer DVD író/AirportExtreme/fehér Apple bill + egér) - ennyiért egy nagyon gyors Amiga igencsak megéri...

Dragon György

| Még több lehetőség

Ahogy idén már többször említettük, jubileumi év 2012 a digitális világban, hiszen idén 30 éves a háziszámítógépek nagy klasszikusa, a Commodore 64. Az elmúlt hetekben kicsit kalandoztunk a Commodore Amiga zenei világában is, de most Spányik Balázs, alias DJ Chatman visszatér kedvenc, barna műanyag házba épített háziszámítógépünkhoz, a C=64-hez, és egy újabb játék klasszikusát idézi fel a zene segítségével.

Következik tehát DJ Chatman és a One Man and his Droid!



One Man and His Droid (Mastertronic, 1985)

Eredeti

Hubbard élőben szintin

C64 Orchestra

És egy "Ramboid" remix az OCRemixtől

| Még több lehetőség